1931. júliusában, 300 taggal alakult meg Tiszaföldváron a Gyümölcs- és Zöldségtermelők Egyesülete. A társulás elnöke és mozgatórugója (zsarolyáni) Márton Lajos, a helyi gazdasági iskola igazgatója volt.
Márton Lajos 1882-ben, Kiskerekiben született, családja még az Árpád-korban szerezte a nemességet. A zsarolyáni Márton-ok ceglédi ágához tartozott.1 1914. januárjában kezdett Tiszaföldváron dolgozni, mint a gazdasági népiskola igazgatója. Mindössze fél évet töltött az intézet élén, amikor kitört a világháború. A háború során a 39. gyalogezred kötelékében harcolt, de más módon is kivette a részét a küzdelmekből: a VII. hadtest utánpótlást segítő kertészetének szervezője volt. A világháború és a román megszállás időszaka után eredményesen segítette – munkájával és szervező, szaktanácsadó tevékenységével – a település gazdasági talpra állását. Az 1930-as években munkatársa lett a Tiszaföldvár és Vidékének, a Mezőgazdasági bizottság titkára, a gyümölcstermelő egyesület elnöke volt, magas szinten foglalkozott méhészkedéssel és kertészettel is. A Hősök Kertje az ő tervei alapján valósult meg. 1938-ban a tiszai alsójárás gazdasági iskoláinak felügyelőjévé nevezték ki.
Ismeretterjesztő tevékenységének emléke az alábbi, igen tartalmas újságcikk is, amelyben azokra a gyümölcsfajtákra hívta fel a figyelmet, amelyet a Tiszaföldváron érdemesnek gondolt nagy mennyiségben termeszteni. Alma, körte, szilva, meggy, cseresznye és szőlőfajtákról egyaránt szó esik az írásban. Az elnevezések egy részét ma is használjuk, más részük mostanra kikopott a köztudatból. Talán a szőlőnevekre igaz ez leginkább. Nem véletlenül: ezek gyakran személynevek voltak és időnként méltán merültek feledésbe. (Az itt említett, fehérterror különítmény vezetőként hírhedtté vált Héjjas Ivánról elnevezett szőlőfajta jó példa erre.) A cikk tartalmazza az egyesület alapítóinak névsorát is.
Márton Lajos 28 évnyi igazgatói munka után, 1942-ben vonult nyugdíjba. A Tiszaföldvári Hírlapban György József búcsúztatta. A cikkből idéznék zárásként egy gondolatot, amely nem csak a nyugdíjba vonulóra, hanem a kertészeti, gazdálkodói munkára általában is érvényes2:
A mezőgazdasági kultúra terjesztése, igen lassú és fáradtságos munka, hatalmas türelmet és kitartást követel munkásaitól, mert hiszen a mezőgazdasági eredmények helyes munkáinak gyümölcse és eredménye sokszor évtizedek múlva érezteti áldásos hatását. Márton Lajos nyugalomba vonuló igazgató elmondhatja, hogy az Ő munkájának, kitartásának gazdasági eredményeit fogja gyümölcsözőleg élvezni, hasznát látni e községnek minden gazdasági társadalma és az az út, amelyet gazdasági ügyekben nemzedékek fognak taposni, új erők irányítani, az ő kitartó és szorgalmas munkájának eredményeként lesz a jövőben könnyebb és járhatóbb azoknak, akiknek azon végig kell haladni.
1 Érdekesség, hogy a család abonyi ágán, néhány évvel korábban, 1876-ban született másik (zsarolyáni) Dr. Márton Lajosból neves régész, a Nemzeti Múzeum Régiségtárának főigazgatója lett.
2 Tiszaföldvári Hírlap 1942. február 1. 2. oldal
(Forrás: Tiszaföldvár és Vidéke 1931. július 19. 3-4. oldal)

