Vagy hívj fel

+36205168470

Horváth Sámuel, az üldözött lelkész, akiért kiállt Tiszaföldvár

Horváth Sámuel a tiszaföldvári evangélikus gyülekezet harmadik lelkésze volt, 1837 és 18441 között szolgált a településen. 1812. augusztus 23-án született a Borsod megyei Sajókazán. Gimnáziumba Aszódon járt, majd Pozsonyban és Bécsben tanult teológiát. Aszódra hívták segédlelkésznek és nevelői feladatot kapott a Podmaniczkyaknál. Feltehetően ő is a bárói családdal való kapcsolata révén került Földvárra néhány évvel később. Itteni szolgálata alatt indult meg a mai evangélikus templom felépítésének előkészülete és született döntés a helyéről, bár a tényleges építkezés csak jóval a szabadságharc után, 1855-ben vette kezdetét és – kényszer szünetekkel – mintegy 5 évig húzódott.2 Szinnyei József kiemeli Horváth jó viszonyát a helyi reformátusokkal, több ízben tartottak közös szónoklatot ref. lelkésztársával a kálvinisták templomában.3

1844 végén Horváth Sámuelt Tótkomlós evangélikusai hívták meg lelkészüknek. Itt véget is érhetett volna a kapcsolata Földvárral, ám érdekes módon 1849 nyarán, a szabadságharc bukása után mégis azt kérelmezte a településtől, hogy vegye fel lakosainak sorába.

1849 Aug 19én Tanátsgyűlés tartatván fel olvastatatott ez előtt hét évig a helybeli Ag. evang Egyházban– jelenleg ötödik évbe Tóth Komlóson Lelki pásztori hivatalt viselő TT Horváth Sámuel Ur folyamodása– melyben kinyilatkoztatja, hogy ezen magyar ajku Községbe már ösmerős lévén itten kívánna meg pihennni– s polgárnak való el ösmertetését s be fogadtatását kéri– sokkal ösmeretesebb lévén folyamodó Tiszteletes úr az egész Községbe mint sem ellene valami nehézséget letni gördíteni– az Előljáróság örömest számítja polgár társai közzé– Jegyzette Gáál János Jegyző4

Mi lehetett az ok? Horváth Sámuel az 1848/49-es szabadságharc idején lelkes hazafiként a komlósi őrsereghez csatlakozott, de a szószéken is buzdította híveit a harcba lépésre. Egyik beszéde nyomtatásban is megjelent, amiért feljelentették, perbe fogták és menekülnie kellett. A fenti kérelem – ahogy olvasható – augusztus 19-én, a világosi fegyverletétel után nem egészen egy héttel kerül tárgyalásra így nagy valószínűséggel a menekülő lelkész nem csak pihenőhelyet, hanem oltalmat várt a település közösségébe való befogadástól. Végül több hétnyi bujdosás után úgy döntött, hogy feladja magát, és Gyulán fogságba került. Hívei és pártfogói sora állt ki mellette és kérelmezte, hogy szabadon engedjék.5 A következő, decemberi bejegyzés (igazolás) is ezzel kapcsolatban születhetett a földvári települési jegyzőkönyvben:

Alól is megírott TFöldvár Községh Fő Birája és Tanácsa legjobb tudomásonk szerént hitelesen bizonyítjuk, hogy T Horváth Sámuel Ur nyolcz esztendőn át viselvén TFöldváron lelkész hivatalt– ezen egész idő alatt
1ör á népet soha nem oktatta egyébre, mint tiszta keresztényi hitre, szeretetre, békességre, kegyességre felelősség iránti engedelmességre, s alattvalói hűségre, s ezen lelki tanítói munkájába a legnagyobb buzgósággal járt el
2. Ő Maga a Keresztényi kegyességének szeretetnek, erkölcsösségnek s hű lelkipásztorságnak, s valamint a Felsőség iránti engedelmességnek s alatt valói hűségnek leg nagyobb bizonyságát adta, mind nyilvános mind házi életébe, maga viseletébe és beszédibe
3. Ugyan csak nevezett Tiszteletes úr semmi féle politicai dolgokba nem szokott avatkozni, sőt ezeket mint hozzá nem tartozókat kerülni tartott
Kelt Tföldváron Dec 10en 1849 Máté Mihály bíró
Dobrosy Sándor Törv,bíró, Szőke Gábor, Bordáts István, Szabó Jósef, Balogh Mihály, Nagy András, Csontos Zsigmond, Tábori Mihály, Bárány János
Jegyzette Balogh Samuel mb segédj Kelt Deczember 9én 6

A hívek és települések közbenjárása ebben az esetben eredményesnek bizonyult, a lelkész kiszabadult. Visszatérése után még évtizedekig szolgálta a tótkomlósi gyülekezetet. Nagy szerepe volt a helyi oktatás, iskolák megerősítésében, de takarékmagtárat, valamint gőzmalmot is építtetett.7 (Mivel Horváth Sámuel tagja volt a földvári Szükség Hombár alapítóinak előbbit nagy eséllyel földvári mintára hozhatta létre.) 1855-ben szarvasi esperesnek választották, ezt a hivatalát 3 éven keresztül töltötte be. A rövid időszak elég volt arra, hogy beírja nevét a Békés megyei város történetébe is, nagy szerepe volt a helyi gimnázium és a tanítóképző szervezésében. 1873-ban vonult vissza a lelkészi munkájától, 1893. november 30-án hunyt el Tótkomlóson. Gazdag könyvtárát a szarvasi evangélikus főiskolára hagyta.8

1A Kelemen Éva – Pató Mária – Szlankó István szerkesztette: Tiszaföldvár – Fejezetek a város történetéből Tiszaföldvár, 2002 c. monográfia 189. oldalán 1845-ös adat olvasható, azonban Gajdács Pál: Tót-Komlós története című 1896, Gyomán kiadott munkájában azt írja, hogy már 1844 októberétől Tótkomlóson szolgált. Mivel ott pontos adatokat közöl a szerző ezt a dátumot fogadtam el.

2 Szlankó István: A tiszaföldvári egyházak In.:Kelemen Éva – Pató Mária – Szlankó István szerkesztette: Tiszaföldvár – Fejezetek a város történetéből Tiszaföldvár, 2002 188. oldal

3 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 4. kötet. Budapest 1891. 1297. oldal

4 Tanács gyűlési határozatok és feljegyzések jegyzőkönyve. 1846-1858. Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára L.sz.:2011.11.1 175. sz. bejegyzés

5 Gajdács Pál: Tót-Komlós története Gyoma 1896. 136. oldal

6 Tanács gyűlési határozatok és feljegyzések jegyzőkönyve. 1846-1858. Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára L.sz.:2011.11.1 189. sz. bejegyzés

7 Gajdács Pál: U.a. 137. oldal

8 Szinnyei József: U.a.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post