Vagy hívj fel

+36205168470

A közvilágítás kiépülése Tiszaföldváron

1925-1926 mozgalmas éveknek számítottak Tiszaföldvár fejlődésében: ekkor kezdte meg működését a polgári iskola, került kikövezésre több fontos útszakasz, körvonalazódott egy helyi újság elindításának terve, és – talán mind közül a legfontosabb és a legtöbb lakost érintő lépésként – bevezették a közvilágítást a településre. Ezzel Földvár számos környékbeli települést, köztük, jelentős fegyvertényként, a járási székhely státuszért kitartóan küzdő Kunszentmártont is megelőzte a városiasodásban.

Bár a helyi villanyhálózat (részleges) kiépülése az első elképzelések papírra vetésétől számítva egy éven belül megvalósult, a bejárt út mégsem volt nyílegyenes. A közvilágítás kivitelezésének terve először 1925. februárjában került a helyi képviselő testület asztalára.1 Patak Rezső szolnoki vállalkozó kereste meg a települést a megyeszékhelyről érkező távvezetékek és utcai vezetékek kiépítésének szándékával.

Patak Rezső – újságcikkek tanúsága2 szerint – egy egyszerű sorból származó villanyszerelő mester volt, aki a fővárosban tanulta a mesterségét, segédként a pesti telefongyárban valamint Bécsben és Charlottenburgban dolgozott, majd 1910-ben saját vállalkozást alapított.3 Időben felismerte a lakosság igényét a korszerű közvilágításra és a környéken szinte monopóliumra tett szert a villanyhálózat építésében. A megye településeinek jó részét cége kötötte rá a szolnoki áramtelepre. A növekedést látva, 1928-ban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a vállalkozását felvásárolta és Tiszavidéki Villamossági Rt. néven egy részvénytársaságot hozott belőle létre.4 A megállapodás értelmében Patak helyet kapott a cég vezetésében (10 évre szóló szerződéssel) továbbá nagy értékű részvénypakettet. 1930-ban azonban váratlanul kitették az igazgatótanácsból, ráadásul a részvényeit sem váltotta be a bank. A kisemmizett vállalkozó szegényjogon évekig tartó pert indított a pénzintézet ellen, amelyet első fokon elvesztett. Másodfokon azonban neki adott igazat a bíróság, és 1934-ben, a bankot 150.000 pengő kártérítés fizetésére kötelezte. (Ez mai árfolyamon több mint 200 millió forintot jelentene).5

Patak Rezső hirdetése a Vállalkozók Lapjában

Visszatérve 1925 februárjához, Tiszaföldvárra: a képviselő testület igyekezett felelősen dönteni, így megbízták Marosi Lajos nyugalmazott MÁV gépészmérnököt, hogy utazzon a fővárosba, és kérjen árajánlatot Magyar Siemens-Schuckert Művek Rt-től, amely a korszak legnagyobb villamossági cége volt.6 A ragyogó üzleti lehetőség hírének néhány hét alatt szárnya kelt, március 21-re még két cég, valamint két helyi vállalkozó is ajánlatot nyújtott be a településhez. Marosi javaslata alapján azonban Patak Rezső előterjesztését találták a “legmegfelelőbbnek és legelőnyösebbnek”.7

A szerződés megkötésének feltétele 2000 lámpahely vásárlása volt, amelyből a település, közvilágítás céljára 300-at kötött le. A fennmaradó rész a lakosság és a helyi birtokosok körében lelt gazdára. A világítás lakossági bekötése nem volt olcsó mulatság, azonban az órási komfortérzet növelésen túl, Patak konstrukciójának volt egy jelentős gazdasági előnye is: az ár egy részét terményben fizethették ki az igénylők. Egy lámpahely teljes költsége 50 kg búzából (vagy annak tőzsdei középárából) a fővezeték falig való vezetésének árából (250e korona) valamint a belső rendezés költségéből (300e korona) tevődött össze. Ez összességében, mai pénzértéken hozzávetőleg 60-65ezer Ft-os terhet jelenthetett egy háztartásnak. Ezer lámpahely már napokon-heteken belül gazdára talált, az érdeklődés növelésére pedig a birtokosok búzakölcsön támogatást is kilátásba helyeztek a polgárok számára. Az ajánlat része volt továbbá, hogy a kiépített villanyhálózat 10 év múlva a település tulajdonába kerül. Patak Rezső ajánlatát Tiszaföldvár képviselői egyhangúlag fogadták el.8

A község által igényelt lámpahelyek megoszlásának és elhelyezésének tervei a képviselő testületi jegyzőkönyv bejegyzésében

A munkálatok látszólag gördülékenyen indultak el, ám az első sokk akkor érte Földvár vezetőit amikor a vállalkozó benyújtotta az első konkrét kifizetési igényét a költségek településre eső részére. A számlán 184 millió korona szerepelt, ami a mai értéken valamivel több mint 13.200.000 Ft-ot jelent. A képviselők azonnal a költségek felülvizsgálatát kérték.9 A vizsgálat azonban rendben találta a költéseket, így a képviselő testület néhány ellenszavazattal ugyan, de helyben hagyta a kifizetést. A község azonban emiatt kénytelen volt kölcsönt felvenni és áttervezni az éves költségvetését.10

Nem csak a költségek emelkedése hátráltatta azonban a gyors megvalósulást. A Kunszentmártoni Híradó nevű lap 1925. áprilisától tudósított a tiszaföldvári villanyvilágítás ügyéről.11 Bár júliusban még arról írtak, hogy a magánfogyasztó házak nagy része már fel van szerelve és hogy őszre befejeződnek a munkálatok,12 októberben problémákat jeleztek. Szerencsére akadt megoldási javaslatuk is:

A tiszaföldvári villamos világítás megvalósítása elé nehéz és nem várt akadályok gördültek. Mint ismertettük már, az érdekeltség egyik szolnoki vállalkozóval kötött szerződést a villamos világítás bevezetése tárgyában. Ennek folytán a községbeli vezetékek szerelése, úgyszintén a magánfogyasztók berendezési munkálata úgyszólván befejeződött s most, a belső vezetékhálózat befejeztével állottak elő komoly akadályok. Ugyanis sem a vállalkozó, sem a község nem tisztázta a közbeeső nagybirtokosokkal a vezetés feltételeit s most a külső vezeték felállítását ez késlelteti. Részünkről reméljük, hogy a külső vezetékek felállítását gátló körülmények kiküszöbölődnek előbb-utóbb, azonban mindamellett kifejezést adunk amaz álláspontunknak, amely szerint Tiszaföldvár fejlődését inkább garantálhatta volna egy tiszaföldvári telep. Csongrád Szentesről, Szarvas Mezőtúrról kap villanyt s a külső városköri vezetékekben beálló legkisebb zavar következtében villamos világításuk sohasem mizéria nélküli. Előbb-utóbb be fogják látni Tiszaföldvárott, hogy amit otthon megtehet az ember, azért ne is menjen a szomszédba segítséget kérni. Villamos világításuknak mai állapotában is a leghelyesebb megoldási módozat volna a szolnoki telep kikapcsolása és egy helyi: tiszaföldvári telep felállítása.13

Csontos Kálmán tiszaföldvári főjegyző mindenesetre nem díjazta a kéretlen tanácsot és mérsékelten diplomatikus levelében ezt ki is fejtette a kunszenti lap újságíróinak. A hangnem egyrészt szólhatott a rivális településnek de jelezheti azt is, hogy a közvilágítás kiépítése valóban nem lehetett feszültségtől mentes:

Hogy Tiszaföldvár fejlődését inkább garantálhatta volna egy tiszaföldvári telep csak az a megjegyzésem, miszerint annak a kérdésnek elbírálását, hogy mi garantálja Tiszaföldvár fejlődését, méltóztassék csak reánk bízni, tanácsért e tekintetben nem megyünk a szomszédba.
A villanyvilágításnak helyi teleppel való megoldása nem sokat ér, mert mi az olyan villanyvilágítás után nem rajongtunk és nem is rajongunk, ahol 11-12 óráig van villany, azután sötétség borul ismét mindenre, az olyan villanyvilágításnak van értelme, amelyet mi létesítünk, amilyen a mienk lesz, mert itt a villany estétől-reggelig s ha kell egész nap is ég. Tessék csak átgondolni ennek a jelentőségét, óriási előnyét, egyéni, ipari és közbiztonsági szempontból.14

A Kunszenti Híradó válaszul további érveket sorolt fel a javaslata mellett és hangsúlyozta mélyről jövő, segítő szándékát. Hogy a kissé passzív-agresszív stílusban íródott reakciót mennyire fogadták jó szívvel Tiszaföldváron, már nem tudjuk megítélni. Tény azonban, hogy a kunszenti lap már csak egyszer tudósított ezután a tiszaföldvári villanyvilágítás ügyéről. 1926. január 24-én, egy szűkszavú mondatban tudatták az olvasókkal: “Az elmúlt hét folyamán Tiszaföldvár villamoslámpái is kigyulladtak”.15

A munkálatok tehát 1926 elejére végéhez értek, ám ez korántsem jelentette azt, hogy Tiszaföldváron minden háztartásba, a település minden utcájába eljutott volna a világítás. 1945-ig, a második világháború végéig a község utcáinak villamosítása mindössze 32%-os volt, és csak az 1960-as évekre vált teljessé.16 Az 1925-26-os munkálatok azonban így is óriási lépésnek számítottak az úton, hogy élhetőbb, korszerűbb településsé váljon Tiszaföldvár.

*Az írásban a korabeli összegek mai értékének átszámításához Danyi Pál kalkulátorát használtam, a képviselő testületi bejegyzések szövegét Kalóz Sándor átírásai segítségével közöltem.

1 Tiszaföldvár képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (1924-1925) 27/1925. k.gy. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára 2011.14.1

2 Kis Újság 1934. szeptember 14. 3. oldal

3 Dr. Dálnoki-Kovách Jenő (szerk.): A magyar ipar almanachja II. rész. Az iparos társadalom. Budapest 1929. 412. oldal

4 Kallós János (szerk.): Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1929-1930. 3-4. kötet. Vidéki ipari és kereskedelmi részvénytársaságok. 1258. oldal

5Kis Újság 1934. szeptember 14. 3. oldal

6 Tiszaföldvár képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (1924-1925) 27/1925. k.gy. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára 2011.14.1

7 Tiszaföldvár képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (1924-1925) 41/1925. k.gy. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára 2011.14.1

8 Tiszaföldvár képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (1924-1925) 48/1925. k.gy. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára 2011.14.1

9 Tiszaföldvár képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (1924-1925) 142/1925. k.gy. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára 2011.14.1

10 Tiszaföldvár képviselő testületének közgyűlési jegyzőkönyvei (1924-1925) 168/1925. k.gy. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum történeti dokumentumtára 2011.14.1

11 Kunszentmártoni Híradó 1925. április 5. 2. oldal

12 Kunszentmártoni Híradó 1925. július 12. 2. oldal

13 Kunszentmártoni Híradó 1925. október 18. 2. oldal

14 Kunszentmártoni Híradó 1925. november 1. 1-2. oldal

15 Kunszentmártoni Híradó 1926. január 24. 2. oldal

16 T. Bereczki lbolya – Soós Imre – Urbán László: Tiszaföldvár. In.: Adatok Szolnok megye történetéből II. Szolnok, 1989. 375. oldal





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post