Vagy hívj fel

+36205168470

Emberség és gyűlölet. A tiszaföldvári Eszláry család különleges életútjai

Figyelem! A címben szereplő tiszaföldvári szó ebben az esetben nem helyhatározó, hanem nemesi előnév! Nem gyakran fordul ez elő (nem is tudok másról), mégis az Eszláry család múltja alig ismert – vagy talán nem túlzok azzal sem, ha azt írom, hogy teljesen ismeretlen – a tiszaföldváriak előtt. A nemesi címet Eszláry Sándor fővárosi kerületi elöljáró kapta 1912-ben, de gyermekei és unokái is – így vagy úgy – beírták magukat az ország szellemi életének krónikájába.

Eszláry Sándor kisbirtokos családba született Tiszaföldváron, 1857. február 17-én.1 A szarvasi evangélikus gimnáziumban tanult, majd az ELTE jogelődjében, a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt parlamenti gyorsíróként dolgozott. Gyorsan lépdelt felfelé a szamárlétrán, 1882-ben fogalmazó-gyakornok, 1885-ben tollnok, 1894-ben tanácsjegyző, majd 1897-től helyettes elöljáró lett. 1899-ben kerületi elöljáróvá választották. A Budapesti Hírlap így számolt be fogadtatásáról2:

Erős volt a küzdelem az elöljárói állásért. A küzdelem Eszláry Sándor helyettes elöljáró győzelmével végződött. Ezt a választást nem is fogja a törvényhatóság soha megbánni. Eszláry Sándor már hosszabb idő óta vezeti a főváros legnagyobb kerületének, az Erzsébetvárosnak az ügyeit. S hogy nem csak egyeseknek az óhajtása volt Eszláry megválasztása, hanem az Erzsébetváros nagy közönségéé, legfényesebben bizonyította, hogy a karzatot zsúfolásig megtöltötték a kerület polgárai, s a mikor a főpolgármester az eredményt kihirdette, a polgárok együtt éljeneztek és tapsoltak a városatyákkal. A polgárság szeretetének a megnyilatkozása legszebb bizonyítéka, hogy a városatyák a nagy közönség óhajának tettek eleget Eszláry megválasztásával. A kik ismerik Eszláry működését, természetesnek találták a közönség szeretetét. Hévvel és lelkesedéssel, buzgalommal és tudással, önzetlenül szolgálta mindig a közönség érdekét. Energikus és önálló gondolkozású tisztviselő volt, aki minden befolyástól menten csak az igazságot szolgálta. Ezzel a működéssel szerezte meg polgártársainak föltétlen bizalmát és szeretetét s nincsen okunk kételkedni abban, hogy ezután még szilárdabban követi az igazság elvét. Eddigi működése megerősíti ma tett fogadalmát, hogy egész életét fővárosunk érdekeinek szenteli. Az erzsébetvárosi polgárok lesiettek a közgyűlési terem ajtaja elé s elöljárójukat távozásakor zajos éljenzéssel kísérték.

Eszláry pályájának jelentős részét a VII. (Erzsébetváros) majd pedig a VI. kerület közigazgatásának élén töltötte. Kiemelkedő érdemeket szerzett a társadalmi jótékonykodás területén.3 1902-ben a Zion jótékonysági egylet tiszteletbeli tagjává választották. 4 1912 áprilisában, több évtizedes munkája elismeréseképpen Ferenc József az ő és utódai számára nemesi címet adományozott a tiszaföldvári előnévvel5. Bár úgy tűnt Eszláry Sándor pályája csúcsán tart, a háttérben súlyos betegséggel küzdött, amelybe alig két hónappal később, június 4-én, 55 éves korában belehalt. Távozása nem csupán munkatársai, hanem a lakosság körében is mély részvétet keltett.6

Eszláry Sándornak három gyermeke, két fia és egy lánya született. Fiai izgalmas, bár merőben más életutat jártak be. Az ellentmondásosabb közülük (tiszaföldvári) dr. Eszláry Károlynak az esete.

Eszláry Károly 1900-ban született Budapesten. 1923-ban egy halállal végződő dulakodás (gyilkosság?) ügye miatt került a figyelem középpontjába. A bécsi kereskedelmi bank budapesti fiókjánál (Wiener Kommerziale Bank) volt tisztviselő, azonban elbocsátották. A kirúgásáért párbaj útján akart elégtételt venni a bank vezetőjétől, nemes frivaldi Frivaldszky Andrástól. Utóbbi erre nem volt hajlandó, ezért Eszláry egy reggel a Deák Ferenc úti banképület előtt megvárta, azzal a szándékkal, hogy megveri. A dulakodás Frivaldszky halálával végződött. Az esetről Eszláry (saját szemszögből) gyakorlatilag vallomást tett az Est újságírójának.7

Eszláry Károly az Est munkatársa előtt a következőképpen mondotta el a lövöldözés lefolyását:
– Nem kaptam elégtételt, kiutasítottak. Elhatároztam, hogy megverem Friwaldszky András urat. Arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy le fogom lőni, vagy ilyen következményei lehetnek: a dolognak. Ma reggel nyolc óra tájban már itt voltam a bank előtt, mert tudtam, hogy korán érkezik Friwaldszky András úr. A bank előtt sétáltam körülbelül háromnegyedkilenc óráig. Nem voltam izgatott, mert az ügynek ilyen elintézése nem izgatott túlságosan. Séta közben – természetesen – teljesen egyedül voltam. Senki nem jött velem és magam akartam elszámolni a sértést. Háromnegyed kilenc lehetett – azt hiszem –, amikor egy konflison megérkezett Friwaldszky András úr. Kilépett a kocsiból, erre én eléje léptem és megkérdeztem, hogy miért nem akar nekem elégtételt szolgáltatni?
– Tán két pillanatig tarthatott a beszélgetés. Válaszára nem emlékszem. Meg akartam ütni, erre ő nekem támadt. Dulakodni kezdtünk. A dulakodás sem tartott két percnél tovább. Hirtelen elengedett, visszaugrott, hátrakapott a hátsó zsebéhez, előrántotta revolverét és háromszor egymás után felém lőtt. Éreztem, hogy az egyik lövése a kezemen talált. Én is benyúltam zsebembe, keresni kezdtem revolveremet, megtaláltam. Abban a pillanatban kirántottam és két lövést adtam le Friwaldszky András úrra. Úgy látszik a lövés talált, mert megtántorodott, a kocsi felé esett, de ugyanakkor revolverével még egyszer rám lőtt. Én, alighogy megtörtént a párbaj és láttam, hogy Friwaldszky úr összeesik, elkezdtem kiabálni: rendőrség, rendőrség, majd elmentem bekötöztetni magamat
– Mást erre vonatkozólag semmit nem tudok elmondani.

Eszláryt első fokon öt évre ítélték, azonban a Kúria, részben önvédelemnek minősítve az esetet végül egy év, kilenc hónapra mérsékelte azt. Ezt sem töltötte azonban le, mert hamarosan kormányzói kegyelmet kapott. Később a fővárosi javadalmi őrség (adó és vámügyeket intéző szervezet) felügyelőjének alkalmazták. Magánéletét botrányok övezték8, a munka világában azonban végül megtalálta a helyét: ledoktorált, és a tudományos élet ismert alakja vált belőle. Jogászként és közgazdászként is nevet szerzett, egyetemen oktatott, sőt gazdaságjogi tankönyveket jegyzett a későbbiekben. De történelmi munkákat is írt, amelyekből erős antiszemita felhang9 volt érezhető. A második világháború után Párizsban telepedett le, és onnan folytatta tudományos tevékenységét. Szerkesztője volt a Magyar-Turán-Sumér Szemle nevű időszakos kiadványnak, oktatója az Árpád Akadémiának. 1975-ben hunyt el a francia fővárosban.

Eszláry Károly életútjának bizonyos szemszögből szöges ellentéte volt bátyja, (tiszaföldvári) dr. Eszláry István pályája. Eszláry István 1887-ben született Budapesten. Ő is jogot végzett, majd a Magyar Államvasutaknál kezdett dolgozni. A MÁVnál az igazgatóhelyettesi székig jutott.10 Itt ismerkedett meg Horthy Istvánnal, a kormányzó fiával, az Államvasutak akkori elnökével, akivel jó barátságba került. Hamarosan a kormányzóhelyettes kabinetfőnöke lett. Horthy István halála után özvegyének Edelsheim Ilonának lett a személyes ügyintézője és jogi tanácsadója.11 Személyes ismeretségbe került Raoul Wallenberggel, akivel együtt számos zsidó számára adtak ki életüket megmentő mentesítési papírokat. Bátorságára és emberi jellemére mutat, hogy 1944-ben Szálasi előtt megtagadta az eskületételt. A gyűlölet célpontjába került és csak úgy tudott megmenekülni a Gestapo és a nyilasok elől, hogy egyik orvos barátja a Rókus kórházba vette fel betegként és ott bújtatta.

A háború után sem kapott megbecsülést emberi helytállásáért, mi több, ha egy Balassa vezetéknevű megmentett zsidó férfi nem tanúskodik mellette, akkor feltehetően a kitelepítését sem kerülhette volna el. Így sem jutott közéleti szerephez 45 után, visszavonultan élt 1954-ben bekövetkezett haláláig.12

Eszláry István élénken érdeklődött a művészettörténet és a numizmatika iránt. Ismert műgyűjtő volt, talán ennek is köszönhető, hogy lányából, az 1932-ben született Eszláry Évából neves művészettörténész vált. Szmodisné Dr. Eszláry Éva negyven éven keresztül dolgozott a Magyar Szépművészeti Múzeum muzeológusaként, ebből húsz évet a Régi Szoborosztály vezetőjeként.13

1A szarvasi Evangélikus Gimnázium értesítője 1873. 35. oldal

2Budapesti Hírlap 1899. április 13. 8. oldal

3Fővárosi Közlöny 1912. február 27. 1. oldal

4Szmodisné Dr. Eszláry Éva: Emléksorok Eszláry Istvánról In.: Remény 2004. 3-4. szám 84-86. oldal

5Budapesti Közlöny 1912. április 14. 1. oldal

6Fővárosi Közlöny 1912. június 7.

7Az Est 1923. január 30. 3. oldal

8Felesége három alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot, és a házaspár botrányos perétől volt hangos a sajtó a harmincas évek elején. Lásd pl.: Esti Kurír. 1933 július 16. 3. oldal

9Az ő nevéhez köthető pl. a Proletárdiktatúra zsidó összeesküvés című „tanulmány”, amelyet Londonban jelentetett meg, a Kádár-rendszer időszakában.

10E mellett a Magyar Vasúti és Hajózási Hetilap, majd a Vasút és Közlekedési Közlöny főszerkesztői posztját is betöltötte.

11Licskó Gabriella: Wallenbergnek segített, Edelsheim Ilonával dolgozott együtt.Akit méltatlanul elfelejtettek: Dr. Eszláry István In.: Remény 2004. 2. szám 70-71. oldal

12Szmodisné Dr. Eszláry Éva: Emléksorok Eszláry Istvánról In.: Remény 2004. 3-4. szám 84-86. oldal

13Szmodisné Dr. Eszláry Éva: U.a.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post