A polihisztor Herman Ottó 1877-ben jelentette meg a Magyar Halászat Könyve című kétkötetes, monumentális munkáját. A máig hivatkozási alapnak számító kiadványban található a magyar népies halászat mesterszótára fejezet, ahol Herman és más kutatók által gyűjtött népi halászati kifejezések, halnevek felsorolása olvasható. Tiszaföldvár is beírta magát ebbe a könyvbe, ugyanis Petényi Salamon János, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának felügyelője ezen a településen gyűjtötte a “pinavágó hal” elnevezést. Mint Herman felhívja rá a figyelmet a figyelmetlen földváriak a Vágó durbincsot (Acerina cernua) tévesztették össze szúróssága révén a más vidékeken is a fenti előtaggal szólított Vágó csíkkal (Cobitis taenia). Utóbbi megnevezésére itt-ott használták még a -rágó, -reszelő, -nyaló szóösszetételeket is. Petényi Salamon egyébként még egy, legalább ennyire jelentős természettudományos felfedezést tett Tiszaföldváron. Itt gyűjtötte ugyanis a csíkos szöcskeegér első ismert magyarországi példányát 1843-ban!