Vagy hívj fel

+36205168470

Vasúti “kalandok” a századelőn

Az 1900-as évek hajnalán sem volt kevésbé kalandos élmény vonaton utazni, mint napjainkban. Sőt! Erre világít rá ez a két történet, amely helyi nagybirtokosokkal esett meg, ráadásul egy éven belül. Mindenképpen Laczkó Gusztáv martfűi birtokos, téglagyár tulajdonos esete vet fel több kérdést. Például miért volt nála álkulcs? Beniczky Géza kálváriája már életszagúbb, és mielőtt elbizonytalanodnánk, hogy a zsebben felejtett süteménydarab odaajándékozása valóban segítő szándékot, nem pedig némi Marie Antoinette-i (vagy legalábbis tévesen neki tulajdonított) gesztust takart-e, ne feledjük: Beniczky Géza 1903-ban uradalmi iskolát alapított Homokon, fia, István halála után pedig homoki kúriáját és a hozzá tartozó 30 hold birtokot jótékonysági célra, egy alapítványnak ajánlotta fel. Ebből a felajánlásból született meg az első világháború után a Beniczky Fiúotthon, majd a homoki gyógypedagógiai intézet1. Így ha valakit, őt biztosan nem vádolhatjuk érzéketlenséggel.

Címkép: A homoki vasútállomás fotója. Ezen a linken még találunk néhányat.

1 Mai teljes nevén: Révay György Egységes Gyógypedagógia Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium

(Forrás: Közérdek 1906. július 8. 3. oldal és 1907. március 17. 4. oldal)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post