Petrovics Pál is egy, azok közül a talán kevéssé ismert tiszaföldváriak közül, akire igazán büszke lehet(ne) a település. Petrovics 1870. február 14-én született Tiszaföldváron. Középiskoláit Mezőtúron és pozsonyi evangélikus líceumban végezte, majd teológiai és nyelvészeti tanulmányokat folytatott Pozsonyban és német egyetemeken. Sopronban tett lelkészi vizsgát, 1898 és 1920 között az erdélyi Hosszúfalu-fűrészmezei gyülekezet (ma Négyfalu része) hitpásztora volt. Az ő ideje alatt fejeződött be az ottani evangélikusok templomának építése. Már erdélyi szolgálata alatt is publikált, a Brassó megyei Csángó Újság szerkesztőjeként.1 Apósa Masznyik Gyula, szintén tiszaföldvári születésű evangélikus lelkész volt, akiből később Brassó vármegye főesperese lett! Petrovics 1920-ban, a románok elől menekülni kényszerült és Budapestre költözött. 1925-ben a kelenföldi gyülekezet küldte ki az akkor alakuló budafoki egyházközségbe hittanítónak. 1928-tól lett az evangélikus közösség lelkésze. Az ő segítségével épülhetett fel a hitközösség első temploma 1934-ben. De a helyi ifjúsági kört, az evangélikus nőegyletet, leánykört, cserkészrajt is mind ő alapította.2 A budapesti egyházmegye törvényszéki bírája, a számvevőszéki és vallástanító bizottság tagja volt. A Budafoki Evangélikus Egyházközség alapítványa ma is az ő nevét viseli. Több egyházi műve, két verses kötete jelent meg. Az egyik könyve két éve jelent meg újrakiadásban (eredetijét 1936-ban adták ki).
Petrovics Pál 1942-ben vonult nyugdíjba, 1946. március 18-án hunyt el Budapesten. A lenti videóban egy, a családi síremlékénél történt megemlékezés lett rögzítve. A felvétel alatti fotó pedig a templom falán látható emléktáblájának koszorúzásakor készült. Budafok közössége tehát ápolja Petrovics Pál emlékét, tegyünk így szülőhelyén mi is!
Címkép: Petrovics Pál fotója a budafoki evangélikus templom előtt
1 Rexa Dezső: Magyar városok monográfiája 15. kötet 270-271. oldal
2 A gyülekezet történetéről itt lehet bővebben olvasni
