Kolmár József (1769-1835) révkomáromi református esperes – nem összekeverendő Petőfi Sándor jóbarátjával, a kalandos életű tanár, teológus költő Kolmár Józseffel (1820-1917) – összegyűjtött hittanításait Vári Szabó Sámuel tiszaföldvári református lelkész jelentette meg két kötetben, 1854-55 során. Kolmár neves egyházi szónok és több megye táblabírája volt, azonban irodalmi munkásságának akadtak kritikusai. Legismertebb bírálója valószínűleg Vörösmarty Mihály volt, aki Gyulai Pál jegyzetei szerint1 neki címezhette a Pályalombok 1829-1834 címmel összegyűjtött “szatirikus epigramma gyűjteményének” ezen a linken olvasható, kicsit sem árnyalt2 xéniáit.
Vári Szabó mindenesetre a tisztelők sorába tartozott, ezért is dönthetett úgy, hogy megjelenteti Kolmár teológiai értekezéseit. A vállalkozás végül két kötetesre hízott, a második kötetben 53 halotti tanítást (gyászbeszédet) és néhány egyéb írást adott közre. Az alábbi, 1855-ben a Politikai Újdonságok nevű lapban feladott hirdetésében ez utóbbi kiadásához gyűjtött előfizetőket. Egészen modern üzleti szemléletre vall, hogy a Kolmár által áruba bocsátott temetési beszédeket Vári megvásárolta és előrendelői előnyökkel, közösségi finanszírozással kiadta. A nyomdai feladatokat Békés megye első nyomdája, Réthy Lipót szarvasi üzeme végezte. A két kötet közül az első szerencsére az interneten is megtalálható, a Pécsi Tudományegyetem könyvtárának jóvoltából.
Címkép: Vári Szabó Sámuel (szerk.): Kolmár József Újabb keresztyén katedrai tanítások című kötet eredeti címlapja 1854-ből
1 Gyulai Pál (szerk.): Vörösmarty összes munkái 8. Budapest, 1885 377. oldal
2 A teljes képhez tartozik, hogy ezeket az erősen kritikus hangvételű rövid írásokat nagyrészt Vörösmarty sem tartotta az életműve részének, csak halála után jelentek meg összegyűjtve. Az okokról a közre adójuk, Gyulai Pál így fogalmaz:
Az irodalmi polémiák és xéniák ritkán őrzik meg teljes érdekességüket a későbbi nemzedékre nézve, sőt a bennök nyilatkozó szenvedélyes hang és kegyetlen gúny némi visszatetszést is kelt föl. Nem élhetjük be magunkat annyira a korba, hogy szenvedélyeiben osztozhatnánk s nem ismerhetvén eléggé a körülményeket, némely czélzatok és részletek homályosoknak, majdnem érthetetleneknek tűnnek föl. Néha még hírét sem hallottuk azon írónak, a ki a polémia vagy xenia tárgya, nem hogy munkáit vagy pályája részleteit ismernék. Így Vörösmarty némely xéniájában is feltűnő a szenvedélyes hang és kegyetlen gúny, melyet itt-ott személyes ellenszenv is sugal. Maga is megsokalta s ily fajta xéniái jó részét nem adta ki.

(Forrás: Arcanum: Politikai Újdonságok 1855. április 18. 7. oldal)