Az omnibuszok ló vontatta zárt kocsik voltak, tetejükön általában csomagtérrel. A 19. században postai- és személyszállításra egyaránt használták őket, de ahogy a Tiszaföldvár és Vidéke cikkében olvashatjuk, még a múlt században is alternatívát jelentettek a motoros közlekedési járművekkel szemben. Deim Károly 1932-ben indította vállalkozását, amely egy sok embert érintő nehézségre igyekezett megoldást találni. Mivel a vasútállomás azóta is pontosan ugyanolyan messze van Tiszaföldvár belterületétől, mint akkoriban, így (gyalog közlekedve) a probléma súlyát azóta is lábainkban érezhetjük. A rövidhírből egyébként más érdekes adatokkal is gazdagodunk. Egyrészt megtudhatjuk, hogy abban az időben csupán napi négy alkalommal indult vonat a településről, illetve, hogy voltak próbálkozások helyi taxi üzemeltetésére is!
Deim Károly később egyébként kibővítette vállalkozását, 1933 januárjában indított új járata1 már a település egy másik frekventált helyén, a Kurázsi szőlőben (az Ókincsem Fő úton) működő Bartha-kocsma kapujánál érte el célját.
címkép: Az Üstökös 19. századi élclap karikatúrája a pesti omnibuszok zsúfoltságáról (a Fölöttem a felhő blogról)
1 Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993. In.: Kelemen Éva – Pató Mária – Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár – Fejezetek a város történetéből Tiszaföldvár, 2002. 96. oldal
Forrás: Tiszaföldvár és Vidéke. 1932. szeptember 25. 3. oldal
