Vagy hívj fel

+36205168470

Dr. Bozóky Árpád tiszaföldvári kampányútja és veresége az 1910-es választásokon

Kampányidőszakban vagyunk, úgy éreztem ez jó apropó visszatekinteni, hogyan is zajlott a korteskedés egy évszázaddal ezelőtt. Már előre elspoilerezem: nem merőben másként, mint napjainkban.

A Tiszaföldvárt is magában foglaló kunszentmártoni választókerület országgyűlési képviselője a századelőn dr. Bozóky Árpád1 kunszenti ügyvéd volt, aki a Függetlenségi és 48-as Párt tagjaként, radikális függetlenségi programmal indult újra a posztért 1910-ben. A vele közel sem elfogulatlan2 Közérdek nevű kunszenti lap természetesen gyakran közölt tudósításokat a kampány eseményeiről. Ilyen volt a Bozóky februári földvári népgyűléséről szóló is, amelyből a következő idézet is származik. Érdemes figyelembe venni tehát a lap szubjektív nézőpontját az olvasáskor:

Dr Bozóky Árpád kerületünk országgyűlési képviselője február 6. napjára népgyűlést hívott össze Tiszaföldváron hogy azon megtartsa beszámoló beszédét és megvitassák az általános politikai helyzetet.
Ez elé a népgyűlés elé fokozott érdeklődéssel néztek nemcsak Kunszentmártonban, de – mondhatni – megyeszerte. A kunszentmártoni két fő mameluk pedig kárörvendő mosollyal mondogatta, no most törik ketté Bozóky Árpád képviselői pályája Tiszaföldváron. Lehetetlen, hogy megtarthassa beszámoló beszédét s örüljön, ha ép bőrrel meg tud menekülni, így gondolkoztak sokan, különösen azok, akiket a sárga irigység és a rossz nyavalya majdnem kitör, amiért épen Bozóky Árpád a képviselő.
Ezeknek a kedves uraknak az óhajtása azonban nem vált valóra. Oly impozáns fogadtatásban részesítettek Bozóky Árpádot, amilyent itthon, Kunszentmártonban is aligha kapna.
Déltájban érkezett meg Bozóky Árpád képviselőnk Molnár Jenő képviselő társaságában. A vasúti állomásnál zászlókat lobogtató küldöttség élén V. Molnár István tekintélyes tiszaföldvári gazda üdvözölte a képviselőket, akinek szavaira Bozóky Árpád válaszolt. Rövid ideig tartó ismerkedés után felült a küldöttség a képviselőkkel együtt a felzászlózott kocsikra s lassú menetben megindultak a község felé.
Rég nem látott megkapó, kedves látvány volt a piros, fehér, zöld színű zászlókkal feldíszített hosszú kocsisor. Úgy érezte magát az ember, mintha közepén volnánk a képviselő választásoknak.
A lassan haladó menetet a temetőnél már várta a gyalogszerrel kijött polgárság impozáns tömege, S innen kezdve valóságos diadalmenet volt a bevonulás. Egész úton szólt a trombitás banda, hazafias indulókat, nótákat játszva, melyet a polgárság éljenriadala sokszor elnyomott. Aki nem látta s csak a múltakból ítél, el sem képzeli milyen igazi lelkesedéssel fogadták Bozóky Árpádot. Találkozott a menettel Tóth Gábor tiszaföldvári főbíró, az “ön-ellenjelölt” is, de ez a lelkesedés ajkára fagyasztotta a megkísérelt mosolyt. Hát a tiszaföldváriak ellenségei volnának Bozóky Árpádnak?! Ez a lelkes nép akadályozná meg a beszámoló-beszédet? Tettetni lehet jó kedvet, de a lelkesedésnek a szívből kell jönnie!

Tiszaföldvár Függetlenség Párti elöljáróit egyébként elég gyakran vádolta Bozóky azzal, hogy ellenjelöltet akarnak találni helyette. A Közérdek lapjain Nogáll László földvári plébános is pellengérre lett állítva, nem csak a cikkben “ön-ellenjelöltként” említett Tóth Gábor főbíró.3 Félelmei később, bár nem általuk, de beigazolódtak.

Noha a Közérdek szerint Bozóky népszerűsége megkérdőjelezhetetlen volt, a választáson végül mégis alulmaradt. Dr. Kiss Ernő szolnoki ügyvéd váltotta, aki a Nemzeti Munkapárt színeiben indult. A belviszályok gyötörte Függetlenségi Párt támogatottsága egyébként is jócskán visszaesett ekkorra és a választások után ellenzékbe kényszerült. Bozóky és a Közérdek újságírói több összetevőben látták a bukás okait. Utaltak Kiss Ernő tisztességtelen kampányolási módszereire és anyagi lehetőségeire, de a fő indokot a saját pártjukon belüli széthúzásban találták meg. A Bozókyval rossz viszonyt ápoló Dr. Tóth Ernő, a kerület korábbi országgyűlési képviselőjének biztatására ugyanis elindult az Abaúj-Torna megyei Dr. Pappszász József is a 48-as Párt színeiben. A ráindított jelölt miatt szerintük megoszlottak a szavazatok és emiatt maradt alul Bozóky. Ebben lehet igazság, ugyanakkor ketten együtt sem kaptak annyi szavazatot mint Kiss Ernő. És, hogy mennyit jelentett Kiss korábban említett anyagi és személyes bázisa? Erről is írt a Közérdek:

Kiss Ernő érdekében megmozdult az egész hivatalos hatalom. Főispán, pénzügyigazgató, főszolgabíró, szolgabíró, az összes körülöttünk fekvő uradalmak személyzete, községi jegyzők és alkalmazottak, fináncbiztosok és alantas fináncok, helyi nagyságok, hivatal-főnökök, szóval minden elképzelhető hatalom minden befolyását felhasználta, hogy Kiss Ernő részére szavazatokat szerezzen. Ilyen hivatalos presszió még a hírhedt Bánfy-féle választások alatt sem fordult elő. A falukban (Kunszentmártonban nyilván nem mertek) megindult az eszem-iszom, a copákolás. A főkortesek háza valóságos korcsma lett. Minden ember odajárt s a korcsma-üzlet tulajdonosok el mehettek kapálni. Az uradalmak alkalmazottjai hordták kocsiszámra a nyúzott birkákat s hektós hordókat gurítottak ki pincéikből.
Meg kell állapítanunk azt is, hogy a Pappszász-párt sem maradt el az etetés-itatásban. Ők is rendeztek minden községben hatalmas copákolásokat. Ha egyik helyen megunták a választók a bor izét, elmentek a másik párt tanyájára csupán változatosság okáért. Egyedül a Bozóky Árpád pártja volt az, mely nem etetett s nem itatott!
A választás előtti nap Bozóky Árpádnak minden községben jelentékeny többsége volt. Ha ekkor be lehetett volna szállítani a választókat, Kiss Ernőnek alig akadt volna néhány szavazója. Az utolsó éjszaka azonban hihetetlen dolgok történtek. Minden községben megjelentek a lélek vásárlók tömött erszénnyel s reggelre a gyenge lelkiismeretű embereket, mint a barmokat összevásárolták. Voltak sokan olyanok, akik 80-100-200 koronát is kaptak.

Mit is mondhatnék? Nincs új a nap alatt.

Címkép: Dr. Bozóky Árpád. A jobb szemét egyébként gyermekkorában, egy játék során történt balesetben vesztette el.

1 Ebben az életrajzban apróbb hiba, hogy – mint majd olvashatjuk – 1910-ben már nem ő lett a kerület országgyűlési képviselője

2 Itt nagyon disztingvált voltam, a lapot Bozóky indította, szerkesztette és finanszírozta, és a rokona, Bozóky Gábor nyomdájában készült…

3 Tóth Gábor, egy egy éves szünetet leszámítva 1906-tól egészen 1919-es haláláig szolgált főbíróként Tiszaföldváron. 1893-ban született fiából, Tóth Kálmánból a Magyar Királyi Postatakarékpénztár Betegség Biztosító Intézetének főorvosa lett. 1929-ben első világháborús helytállásáért vitézzé avatták. Forrás: Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona Budapest, 1930. 1084. oldal

Forrás: Közérdek 1910. február 13. 2-3. oldal és június 5. 1-3. oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post