Esett már szó az oldalon a tiszaföldvári gyümölcstermesztés két háború közötti időszakáról. A téma egy korábbi, részletes adatokkal szolgáló, fontos forrása Busa Ákos főszolgabíró, 1907-ben megjelent, A Jász-Nagykun-Szolnok vm. tiszai alsó járásában fekvő szőlőskertek bor, gyümölcs és pálinka termelésének ismertetése című munkája. A kiadvány egy 16 oldalas füzet volt, amely a gyulai Kner nyomdában készült. Sajnos teljes példány nincs a birtokomban, ám szerencsére a kunszentmártoni Közérdek lap egy több oldalas, részletes kivonatot közölt belőle a megjelenés évében. Ez olvasható lentebb. Innen is leszűrhető, hogy ebben az időben Tiszakürt után Tiszaföldvár rendelkezett a környéken a legnagyobb szőlőtermelő kapacitással. A cikkben említett, a tiszazugi szőlősgazdákat segítő, tiszaföldvári borraktárat egyébként 1903-ban, Lippich Gusztáv megyei főispán javaslatára hozták létre1, de – alkalmas vezetők híján – működése sajnos nem lett sikertörténet.
1 Borászati Lapok 1903. október 18. 6. oldal
(Forrás: Közérdek 1907. szeptember 29. 1-3. oldal)

Az idézet tanulmány csak a gyomai Kner nyomdában készülhetett. A nyomda mindig is Gyomán működött. A nevezett vasút soha nem készült el. A legutolsó tervezet Tiszaug-Tiszakürt-Tiszainoka-Nagyrév-Cibakháza-Tiszaföldvár vonalon épült volna ki. A tervezett az 1930-a években készült.