Az 1973-ban elhunyt B. Nagy László újságíró, műfordító, dramaturg és – mindenek előtt – hazánk talán legismertebb filmkritikusa volt. Írásai jelentek meg többek között a Kortárs folyóiratban, a Magyar Nemzetben és az Élet és Irodalomban. Élete utolsó éveiben az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársaként dolgozott.
Már egészen fiatalon közel került a filmszakmához, 16 évesen Szőts István (az Ének a búzamezőkről rendezője) mellett dolgozhatott asszisztensként, húszas évei elején pedig úgy tűnt, ígéretes filmrendezői pálya előtt áll. A karriert aztán egy természetfilmnek indult propagandafilm húzta keresztbe, amely után teljesen felhagyott a filmkészítéssel.
Nagy 1949 és 1954 között a Híradó és Dokumentum-Filmgyárban dolgozott dramaturgként és rendezőként. 1951-ben felkérést kapott egy Tiszáról szóló “tájfilm” elkészítésére, amelynek a forgatókönyvét hamar papírra vetette. Azonban amíg ő a folyó és a természet szépségéről akart filmet készíteni, a Filmgyár a folyó menti ipari létesítmények, többek között a martfűi Tisza Cipőgyár bemutatását kérték tőle. A Képek a Tiszatájról elkészítése nyögvenyelősen haladt. Sem a készítő sem a Filmgyár nem volt elégedett a végeredménnyel és Nagyot fegyelmi eljárás alá vonták. Polgár András a rendezőről írt, 1990-ben megjelent cikkében1 idézi ezzel kapcsolatban egy korabeli feljegyzés szövegét:
Nagy László a Tisza című film munkálatait felelőtlenül, hanyagul végezte el. Többször kapott kritikát, ezeket a megbeszéléseken mindig elfogadta, ilyenkor nagy önkritikát gyakorolt, de munkáját ugyanúgy folytatta, mint azelőtt. Ilyen szempontból teljesen megbízhatatlan. A Tisza című filmért fegyelmi indult ellene, amelynek határozata, hogy 1953. július 1-jétől fél évre rendező asszisztenssé minősítik vissza.
Érdekesség, hogy a fegyelmi bizottságot Jancsó Miklós vezette, akivel B. Nagy baráti kapcsolatban volt. Bár később, mint kritikus gyakran írt Jancsó filmjeiről ez a negatív élmény nem befolyásolta értékeléseit, viszont a csalódást úgy tűnt nem tudta teljesen feldolgozni. Erről tanúskodik Tasi József, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársának B. Nagy Lászlóval, annak halála előtt két évvel készített beszélgetése. Az interjúban a film körüli nézeteltérések mellett kitér Jancsóval való kapcsolatára és az akkori rendszer emberséget felőrlő mentalitására is.
B. Nagy élete vége felé függőségeivel küzdött, és 1973. áprilisában, József Attila szomorú példáját követve Balatonszárszón vonat elé feküdve vetett véget életének. Emlékét a B. Nagy László-díj, a Filmkritikusok Szövetségének évente kiosztott, a legjobb hazai filmet elismerő fődíja őrzi.
(Szerettem volna, de sajnos a Képek a Tiszatájról-t nem találtam meg a Nemzeti Filmintézet Archívumában, viszont a MaNDA megőrizte a forgatókönyv narrátori szövegrészeit, ezek ezen a linken elolvashatóak.)
1 Ring. 1990. június 6. 28-29. oldal
(Forrás: Arcanum. Új Forrás. 1980. február 37-39. oldal)
