Vagy hívj fel

+36205168470

Politikai botrány(keltés) földvári szemtanúval

1874 januárjában az Országos 1848-as Párt (a későbbi Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt elődje) hódmezővásárhelyi országgyűlési képviselője, Németh Albert, volt 48-as honvédezredes tartott beszédet Szolnokon. Az eseményt Horánszky Nándor, a Balközép Párt Szolnokon megválasztott képviselőjének helyi hívei zavarták meg. A – 48-as párt és a baloldal felé elfogult – Magyar Újság beszámolója szerint az épp beszédet tartó Némethet először melegebb égtájakra küldték, akasztófával fenyegették, majd miután kocsin távozni szándékozott sárral dobálták meg. Az incidenst követően néhány nappal a Magyar Újság olvasói levelet közölt a 48-as párt egy magát megnevezni nem kívánó tiszaföldvári tagjától, aki, mint “szemtanú”, nyomban nevén is nevezte a botrány főkolomposait. A személyiségi jogok tiszteletben tartása természetesen akkoriban még nem (vagy alig) létező szempontja volt a sajtónak, így impozáns listával szembesülhetünk a házmester-tempóban íródott levélben. Az “éktelen, vadállathoz hasonló hangon ordítozó utcai söpredék” között elsőként Scheftsik István, Szolnok két évvel később megválasztott polgármesterének neve tűnik fel, de szerepel rajta a Külső-Szolnok lap szerkesztője, a cibaki segédjegyző, vagy Oravecz (itt Uravecz) János – halkupecként aposztrofált – földvári birtokos neve is, aki akkoriban az egyik legnagyobb adót fizető virilisnek számított Tiszaföldváron. Az ügy végül nem nőtt akkorára, amekkorára talán tervezték és a két héttel később megrendezett képviselő választás eredményébe sem tudott beleszólni: Horánszky legyőzte a 48-as párt jelöltjét, Makay Imrét és ezzel újra bizalmat szavazott neki a választókerülete.

Horánszky Nándor egyébként izgalmas alakja volt a 19. század közéletének. Kereskedelmi miniszteri posztig jutott, alakját Budapesten és Szolnokon is utcanév őrzi, ugyanakkor egyáltalán nem volt a mérsékelt politizálás híve. Két alkalommal is majdnem párbaj követte a felszólalásait, a másodiknál egyenesen ő követelte az akkori miniszterelnöktől, Bánffy Dezsőtől a lovagias elégtételt. Illetve megtorlást. A párbaj ugyanis Örkény novellába illő okból hiúsult meg:

Bánffy nyílt levélben válaszolt a becsületébe gázoló Horánszkynak, mire utóbbi párbajsegédei által „fegyveres megtorlást” kért a miniszterelnöktől. Bánffy segédei útján felajánlotta a „fegyveres elégtételt”, de a másik fél ragaszkodott a „fegyveres megtorláshoz”. Utóbbi kifejezést Bánffy segédei értelmezhetetlennek tartották, és mivel így a kérdés nyelvi síkra terelődött a párbaj végül elmaradt...

Címkép: Horánszky Nándor

(Forrás: Arcanum. Magyar Újság 1874. január 17. 2. oldal)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post

Deszkát árulDeszkát árul

Fűbe harap, beadja a kulcsot, alulról szagolja az ibolyát, feldobja a talpát, elpatkol. A magyar nyelv szinte kimeríthetetlen a halállal kapcsolatos szólásokban. Kevésbé ismert ezek közül a deszkát árul Földváron