A Szatmárból érkezett Kassai János lelkész és levéltáros 1817-ben lett Tiszaföldvár református lelkipásztora, és haláláig (1845) a településen élt. Tagja volt a Szükség Hombár testületének, de tudósított az 1831-es nagy kolerajárványról is, amelynek hozzávetőleg 200 áldozata volt Földváron. A község azonban halála után nem ápolta méltóan az emlékét, legalábbis – az egy ideig segédlelkészként szintén Tiszaföldváron dolgozó – Polgár János kunhegyesi iskolaigazgató így vélte, így az alábbi “síriratot” (emlékverset) közölte. A kurta költemény miatt aztán Tiszaföldvár annak rendje és módja szerint beperelte az egyházmegyénél.
Polgár János izgalmas életutat járt be. 1812-ben született Kunhegyesen, Debrecenben és Bécsben tanult jogot és hittant, majd visszatért szülőhelyére és iskolaigazgató lett. Később segédlelkészi hivatalt vállalt Kunhegyesen, majd 1842-ig Tiszaföldváron. Ezután visszahívták Kunhegyesre iskolaigazgatónak, de közben lelkészként is munkálkodott. 1847-ben, nem sokkal a botrányos sírirata után (talán az ügytől nem függetlenül) szakított az egyházzal, és jegyző lett belőle. A szabadságharcban nemzetőr századosként harcolt, később a település bírójának választották. Az irodalmi életben is részt vett, Purgányi néven az Igazmondóba és az Üstökös élclapba írt verseket, cikkeket, utóbbiban 122 írása jelent meg. 1873-ban hunyt el kolerában, Kunhegyesen.1
1 Szinnyei József: Magyar Írók élete és munkái 10. kötet 1339. oldal
(Forrás: Protestáns egyházi és iskolai lapok 1846. május 3. 7. oldal)
