A Második Internacionálé 1889-es, párizsi, alapító kongresszusa után a szocialista eszmék terjedése Európában rohamosan felgyorsult. Hazánkban a baloldali gondolatok a szegényparaszti, falusi munkás réteg körében hamar gazdag táptalajra leltek. Különösen erős volt a munkásmozgalom az Alföldön és a Viharsarokban, ahol az 1890-es évek elején nemcsak a munkalehetőség hiányból1 adódó egzisztenciális bizonytalanság, hanem a különösen aszályos évek is az elkeseredés és lázongások irányába sodorták a földből élőket. Aratósztrájkokra, tüntetésekre, zendülésekre került sor. A helyzet időnként fegyverhasználatig eszkalálódott, 1891 májusában Orosházán és Békéscsabán, majd júniusban Battonyán is a tömegbe lőtt a kivezényelt katonaság és a csendőrség. Az évtized során aztán több alkalommal is (főleg rossz termésátlagú éveket követően) felerősödött az agrárszocialista mozgalom. Az 1894. áprilisi, Szántó Kovács János vezette hódmezővásárhelyi zavargások hatására Szolnok megye alispánja körlevelet intézett a településekhez, amelyben felhívta a figyelmet a helyi népkörök, munkáskörök megfigyelésére.2 Feltehetően nem jelentett ez alól kivételt az 1895-ben alapított Tiszaföldvári Munkáskör sem.
Az “éberség” ellenére 1897-ben kis híján véres események színtere lett Tiszaföldvár. Az esetről a Kunszentmárton és Vidéke újság is beszámolt: a tüntetők behatoltak a csendőrőrsre, szerencsére azonban nyílt erőszakra nem került sor. A községházára szállított, letartóztatott hangadók után érkező lázongókat pedig egy csellel sikerült elkeríteni. Mivel akkoriban a főszolgabírói hivatal még a községháza mellett állt, a csendőrök azon keresztül kijöttek az épületből, a tüntetőket pedig bezárták a községháza udvarára.3
A zavargások hatására Perczel Dezső belügyminiszter még ebben a hónapban 60 csendőrt helyezett át a vármegyébe, Cibakházára és Tiszaföldvárra pedig fél századnyi katonaságot vezényelt.
Címkép: Agrárszocialista emlékmű Battonyán. Az emlékművet Búza Barna és Schall József készítették. Fotó: Szórád Péter
1 Az évtized kezdetére a nagyobb folyószabályozási, vasút- és közútépítési munkák lezárultával sok ezer munkáskéz tért (volna) vissza a mezőgazdaságba, azonban nem mindre volt igény, és a munkaerő többlet a napszámbéreket is leszorította.
2 Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától az utolsó békeévig (1850-1938) Tiszaföldvár 1995. Tiszazugi Földrajzi Múzeum adattára 745-1998. 34-35. oldal
3 Aki további részletekre kíváncsi az incidensről és utóéletéről, annak ajánlom Szikszai Mihály levéltáros írását, valamint Ferenczi György Facebookon elérhető cikkét.
(Forrás: Kunszentmárton és Vidéke 1897. június 20. 2. oldal)
