Szégyenszemre olyannyira alulképzett vagyok a női divat területén, hogy a mai napig azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy harisnyacsizma. Vagy legalábbis, hogy ezt az egyébként mutatós ruhadarabot így nevezik. Így az a tény, hogy hazánkban először 1967-ben, a martfűi Tisza Cipőgyárban kezdtek el ilyet gyártani már nem is lepett meg annyira. A combközépig érő “lábbeli” fejrésze bőrből készült formatalppal, szára elasztikus műbőrből.
Kicsit vigasztal, hogy akkoriban is akadt, aki rácsodálkozott az újításra. Ilyen volt Gergely József újságíró is, aki a Népszava hasábjaink élcelődött rajta:
Olvasom a Népszavában, hogy jön a harisnyacsizma. Ez nagyszerű, bár attól tartok, hogy a villamoson, az autóbuszon rászólnak majd egy-két férfira a szemben ülő miniszoknyás hölgyek, hogy mit bámul, nem látott még harisnyacsizmát? Mire az illetők kénytelenek lesznek bevallani, hogy valóban nem láttak még harisnyacsizmát, s ők nem maradiak, őket minden újdonság érdekli, ebből aztán érdekes beszélgetések alakulhatnak ki az ipar újdonságairól, és a végén még házasság vagy pofon is lehet a dologból, na de attól tartok, hogy túl messzire megyek, hiszen ötperces ismeretség után nem kötnek házasságot, ahhoz legalább egy-kétnapos ismeretség kell, inkább az az érdekes, hogy a harisnyanadrág után itt a harisnyacsizma is, aztán már csak a harisnyablúz és a harisnyakalap jöhet, de azt már igazán megnézem magamnak, na, de megint messzire szaladtam, egyelőre maradjunk a harisnyacsizmánál, annak kell először elterjednie.
Lehet, hogy olyan gyorsan elterjed, hogy hamarosan nem is lehet már kapni.
Nem lett igaza, a harisnyacsizma ha nem is mindennapos viselet, a mai napig létezik. A forgalomba kerülése után 55 évvel pedig végre bennem is tudatosult a neve.
Címkép: A Lobogó nevű lap felvétele Martfűn gyártott harisnyacsizmát viselő hölgyről
(Forrás: Arcanum: Népszava 1967. november 19. 10. oldal és november 25. 4. oldal)