Hogy ne csak elrettentő példákkal szolgáljak az 1950-es évek sajtójából, egy (többé-kevésbé) pozitív hangvételű cikket is szeretnék megosztani. A Népszabadság elődje, a Szabad Nép 1954-ben közölte a nemrégiben alakult tiszaföldvári könyvtárt és agilis szervezőjét bemutató írását.
Bár olvasókörök, művelődési egyletek már a két világháború között (sőt jóval korábban is) működtek Földváron, a mai értelemben vett közkönyvtári szolgáltatás 1952. január 1-től lett elérhető a lakosság számára. A községi könyvtár sokáig a régi művelődési házban1 kapott helyett, majd több költözés után a 90-es években találta meg mai helyét. A település első könyvtárosa, Székács Istvánné társadalmi munkában vállalta a könyvtárosi feladatok ellátását, később kevéske fizetést is kapott már érte. A Szabad Nép újságírója őt kérdezte a munkájáról. Bár a feladat csöppet sem volt egyszerű, ő mégis lelkesedéssel igyekezett olvasóvá nevelni a tiszaföldváriakat. Akadtak persze olyanok (mint a cikkben említett Fekecs Benjámin) akiknél erre nem volt szükség, sajnos azonban a lakosság többsége – köztük a település akkori vezetői – nem a szorgos könyvtárlátogatásról voltak ismertek. De a cikkből adatokat kaphatunk a látogatottságról, az olvasók társadalmi összetételéről és a leggyakrabban kölcsönzött művekről is. Bár Székácsné szavaiból kezdetben csalódottság árad, a cikk végére – látszólag – mégis győz a tenni akarás.
A belefáradás (vagy más ok) végül mégis erősebbnek bizonyult, ugyanis a cikk megjelenése után két héttel (!), 1955 januárjától már új könyvtáros folytatta a munkáját, György Józsefné személyében. Őt két évvel később Szilák László követte, majd az 1959-ben munkába állt Kruchió Istvánné már több évtizeden át vezette a könyvtárat.2
1 A volt Ipartestületi épületben a Kossuth úton, amely a legutóbbi időkig okmányiroda volt, jelenleg nincs funkciója
2 Az intézmény történetéről szóló dolgozatot ezen a linken lehet elolvasni

(Forrás: Arcanum. Szabad Nép 1954. december 15. 2. oldal)