Vagy hívj fel

+36205168470

Zsófiahalom birtokosairól – Simon Flórenttől Váczy Györgyig

A közigazgatásilag az 1900-as évek derekáig Tiszaföldvárhoz tartozó Martfű(puszta) földbirtokosairól a téma ismerői, elsősorban Vas Béla néprajzkutató számos tanulmányban megemlékezett már. A Kövér, Keszlerffy és Montágh uradalom mellett azonban az 1800-as évektől kezdve egy országosan ismert, nagyhírű pesti ügyvéd is kiterjedt birtokkal rendelkezett Zsófia településrészen. Róla eddig méltatlanul kevés szó esett a helyi történetírásban. Bagi Gábor történész néhány éve Fényes Elek 1859-ben kelt munkája (Tisza mente korabeli viszonyairól) alapján ismertette Szolnok megye 19. századi nagybirtokosait. A martfűi lista szerint ifj és id. Kövér János, valamint Keszlerffy János és neje után Simon Flórent fővárosi ügyvéd rendelkezett itt a legnagyobb, mintegy 583 katasztrális hold méretű szántó, kaszáló, legelő birtokkal, méghozzá a Zsófiahalomként ismert területen.1

Simon Flórent ügyvéd és váltójegyző, publicista és jogtörténész 1804. október 26-án, Cegléden született, vagyonos családja szerb eredetű volt. Az 1930-as években nyitotta meg az ügyvédi irodáját Pesten, amely hamarosan az egyik legismertebbé és legelismertebbé vált a fővárosban. A budapesti egyleti élet és a reformmozgalom ismert alakja, az 1848/49-es szabadságharc idején a pesti nemzetőrség kapitánya volt. A szabadságharc bukása után háttérbe vonult, ügyvédi munkájára koncentrált, s csak 1861-ben tért vissza, amikor a fővárosi képviselő-testület tagjává választották.2 Nevét nemcsak közéleti tevékenysége, hanem korabeli tudós lapokban, pl. a Jelenkorban vagy a Tudományos Gyűjteményben jegyzett jogi, gazdasági, sőt esztétikai-nyelvészeti publicisztikái öregbítették. Kortársai gyakran méltatták a magyarosodásért folytatott küzdelmeit, tudását, kitartását3, retorikai készségét, azonban gyakran jellemezték kissé különcnek is. Feltehetően utóbbinak köszönhetően alakja gyakran feltűnt a korabeli politikai élclapokban is (Borsszem Jankó, Bolond Miska).

Simon Flórent 1873. november 20-án, hunyt el, martfűi birtokát Gyula nevű fia örökölte.

Simon Gyula közösségi szerepvállalása mellett magánéleti botrányaival hívta fel magára a figyelmet. 1887-ben vette feleségül Kovács Teklát, egy erdélyi gyógyszerész lányát, akitől 1888 májusában megszületett Simon Flórent Gyula nevű fia Tordán. A fogantatás körülményeivel kapcsolatban a férjben hamarosan kételyek merülhettek fel, mert még ugyanebben az évben polgári perben a törvénytelen származás kimondását kérte a gyermekre.4 Keresetét a bíróság elutasította, a házaspár külön költözött, azonban a viszályuk nem csillapodott. A fejleményekről az Esztergom és Vidéke című lap tudósított 1893 októberében:

Érdekes bünpör folyik most a budapesti törvényszék előtt, mely nemsokára a felett fog ítéletet mondani, hogy gyermekrablást követ-e el az apa, a ki a saját gyermekét veszi el az anyától. A bíróság előtt levő dolog ugy történt, hogy Simon Gyula földbirtokos, mikor abban állapodott meg a feleségével, Kovács Teklával, hogy különválva fognak élni, ez utóbbi kijelentette egy közjegyző előtt készült írásban, hogy Flórent nevű gyermekük az apánál maradhat. Az anya megbánta tettét s az árvaszékhez fordult, mely vissza is ítélte neki a gyermeket. Az apa erre előkereste a közjegyzői okiratot s annak alapján előbb végrehajtást eszközölve ki, megjelent egy végrehajtóval Tordán lakó felesége lakásán s a bölcsőben fekvő gyermekét lefoglaltatta s a kis „ingó jószágot” tüstént át is vette. Később a házaspár kibékült s a férj szolnoki birtokára ment lakni. Itt történt aztán, hogy egyszerre csak arra ébredt Simonné, hogy férje mindent összecsomagolva s a sokat ide-odadobott gyermeket is magához véve, Budapestre jött. Az anya büntető feljelentést tett Simon ellen, s mig a törvényszék megszüntető határozatot hozott, a kir. tábla gyermekrablás büntette czimen Simont vád alá helyezte.”5

Már az eddigi fordulatok is jó néhány évadra elegendő alapanyagot szolgáltatnának bármely közép-amerikai szappanopera sorozathoz, de még ebben az évben Simon Gyula pert indított másik gyermeke Simon Béla törvénytelen származásának igazolására is, aki a periratok szerint egy Max Miksa nevű tüzértiszttől született (utóbbi pert meg is nyerte több fellebezés után)6, 1898-ban az Andrássy úton újra rendőrségi intézkedésre került sor a szülők között7, 1899-ben pedig Kovács Tekla már azt szerette volna bírósági úton elérni, hogy férjét elmebetegnek nyilvánítsák és így kaphassa vissza Flórent nevű fiát, akit továbbra is Simon Gyula nevelt Szolnokon.8 Felesleges lenne tovább részletezni, ennyi elég is, hogy lássuk: nem ez volt minden idők legjobban sikerült házassága.

Természetesen igazságtalan dolog Simon Gyula életéből csak a magánéleti „megpróbáltatásait” kiemelni, hiszen a nagybirtokos Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának, valamint Szolnok és Tiszaföldvár községi képviselő-testületének is tagja volt sőt a hevesmegyei aljegyzői posztot is betöltötte egy időben.9 1883-ban Tiszaföldvár 11., 1887-ben már 10. legtöbb adót fizető polgáraként (virilis) tűnt fel a neve, de tagja volt a földvári Népkörnek is.10 1912. szeptember 28-án, 73 éves korában hunyt el martfűi birtokán.

Simon Gyula Zsófiahalmi majorsága egy 19. századi kataszteri térképen

Fia, a viszontagságos körülmények között felnőtt Simon Flórent Gyula végül megörökölte apja zsófiahalmi birtokát. És – milyen az élet – ő is egy gyógyszerész lányát vette feleségül, Karlovszky Erzsébetet, akinek az apja, Karlovszky Géza, egy korabeli szaklap, a Gyógyszerészeti Közlöny szerkesztője volt.11 Kitalálják, hogy mi lett a frigy kimenetele? Igen, egy évvel később elváltak.12 II. Flórent néhány évvel később új házasságban találta meg a boldogságot, második nejétől Blum Erzsébettől született fiából, Simon Gyula Flórentből13 azonban már nem lett martfűi birtokos14. Az I. világháború után, pontosan nem tisztázott időpontban a család megvált a zsófiamajori földjeitől. Flórent Gyula a fővárosba tért vissza, ahol gazdasági szakértőként dolgozott. Szerkesztője lett két gazdasági szaklapnak (Mezőgazdasági Hírlap és Mezőgazdasági Technika)15, valamint ingatlan forgalmazó irodát működtetett.16 Harcolt mindkét világháborúban, az elsőben huszárhadnagyként a másodikban tartalékos főhadnagyként szolgált.

A két háború közötti időszakban több birtokosa is volt Zsófiahalom területének, közülük talán a legismertebb név vitéz Váczy György dr.-é, aki egy 1937-es birtokkimutatás szerint 164 katasztrális hold földterülettel rendelkezett Zsófiamajor területén17 A Magyar Élet Pártjának helyi jelöltjeként országgyűlési képviselővé választott Váczyról az Országgyűlési Almanach részletes életrajzot közölt 1940-ben:

1893-ban született Szolnokon. Római katolikus, nős, ügyvéd, földbirtokos, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tb. főügyésze. Atyja Szolnokon törvényszéki orvos volt. Középiskoláit Szolnokon végezte, jogi tanulmányait pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, itt szerezte meg ügyvédi oklevelét is. A világháborúban a volt 30. honvéd gyalogezred kötelékében vett részt
s 1914-ben mint önkéntes tizedes került a szerb harctérre. Valjevónál sebesült meg először, ekkor két haslövést és tizenkilenc egyéb sérülést szenvedett. Több mint nyolc hónapig feküdt kórházban, de 1915 júniusában már az orosz fronton volt, ahol szintén több ütközetben vett részt
s egy szuronyroham alkalmával másodízben is megsebesült. Vitéz és bátor magatartásáért több kitüntetést kapott, tulajdonosa a nagyezüst, a kisezüst és a bronz vitézségi éremnek. Az összeomláskor mint főhadnagy szerelt le és csakhamar bekapcsolódott az ellenforradalmi mozgalmak szervezésébe. Nagy része volt a szolnoki fegyveres ellenforradalomban, amelynek leverése után rövid ideig román fogságban is volt. Innen azonban 1919 májusában sikerült Szegedre szöknie, ahol részt vett a nemzeti hadsereg szervezésében, később pedig a nemzeti hadsereg dunántúli szervezése idején a Kirchner tisztiszázadból alakult kaposvári vadászzászlóalj első segédtisztjeként teljesített szolgálatot. Ma emléklapos százados. Az alkotmányosság helyreálltával egy ideig közigazgatási pályán működött s mint vármegyei jegyző, Szolnok vármegyénél teljesített szolgálatot. Az egységes bírói és ügyvédivizsga letétele után azonban 1921-ben Szolnokon ügyvédi irodát nyitott s azóta ügyvédi hivatásának él, emellett gazdálkodik martfűi családi birtokán. Vármegyéje és szülővárosa közéletében két évtizede tevékeny részt vesz. 1922 óta foglal helyet Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságában s azóta tagja Szolnok város és Tiszaföldvár képviselőtestületének is. Mindig nagy áldozatkészséggel vett részt a szociális és jóléti mozgalmakban. Kezdeményezésére létesült a szegény iskolás gyermekek ebédeltetési akciója, amely ma már ötszáz gyermeket lát el Szolnokon ebéddel a téli hónapokban. Az ebédeltetési akció megindulása előtti időkben éveken át saját anyagi erejéből több mint 50.000 kenyeret osztott ki a szegények között. Munkásságához fűződik a szolnoki jobboldali társadalmi szervezetek kiépítése. A MOVE társelnöke, az Országos Frontharcos Szövetség szolnoki főcsoportjának elnöke, a Baross Szövetség alelnöke, a TESZ vármegyei szövetség elnöke s még sok más sport, társadalmi és gazdasági egyesület vezetőségében foglal helyet. Tiszteletbeli főügyésze Szolnok vármegyének és főügyésze a vármegyei Vitézi Széknek is.”
18

1936-ban átvette dr. Scheftsik Györgytől a „Nemzeti Jövőnk” című szolnoki lap szerkesztését. A lappal kapcsolatban Gy. Fekete István egy tanulmányában19 megjegyzi, hogy újságjának forrásai, adatai meglehetősen döntés közeliek és megbízhatóak voltak mert Váczy, mint újságtulajdonos és képviselő törekedett valamennyi kormányt kiszolgálni (beleértve Szálasit is).

Váczy a nyilas rémuralom idején országgyűlési képviselő maradt, egyes források szerint már korábban is a radikalizálódás útjára lépett. Hogy erre a szervilizmus vagy saját meggyőződése késztette talán mindegy is, mert részt vállalt országunk egyik legsötétebb korszakának bűneiben. Többek között a nevéhez „fűződik” Sopronban Bajcsy-Zsilinszky Endre mentelmi jogának felfüggesztése és ezzel a képviselő bitó alá küldése. A háború után elszökött az országból, későbbi sorsa nem ismert.

vitéz Váczy György dr.

Ha egy napsütéses tavaszi napon sétát teszünk Zsófia területén, érdemes belegondolni, hány érdekes sors, életút, pálya kapcsolódott össze ezen a zsebkendőnyi területén is városunknak. Van köztük akire büszkék lehetünk és van akire egyáltalán nem. Elfelejteni azonban egyiküket sem szabad, hiszen – így vagy úgy – mindannyian településünk történetének részei.

1Bagi Gábor: Szolnok megye nagybirtokosai az önkényuralom korában (1859) In.: Zounuk – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. Szolnok, 2015,, 355. oldal

2Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 12. kötet. Budapest, 1908. 1050-1051. p.

3Állhatatosságára egy példa: mint a közvilágítást ellenőrző bizottság tagja, még közel 70 évesen is az utcákat járta éjjelente, hogy megnézze, milyen állapotban van a világítás

4Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai. Polgári peres iratok VII.2.c – 1888 – I.0523

5Esztergom és Vidéke 1893. október 20. szám 3. oldal

6Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai. Polgári peres iratok VII.2.c – 1893 – I.0473

7Magyar Újság 1898. április 17. szám 12. oldal

8Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Pesti (1875-től) Budapesti Királyi Törvényszék (1946-tól Budapesti Törvényszék) iratai. Polgári peres iratok VII.2.c – 1899 – V.0201

9Vasárnapi Újság, 1912. 41. szám

10Kalóz Sándor: Adatok, források, iratok Tiszaföldvár XIX. századi történetéhez. Tiszaföldvár, 1992. 32. oldal

11 A Gyógyszerész 1912. március 1. szám, 33. oldal

12Budapest Főváros Levéltára. A jogszolgáltatás területi szervei. Rhorer Géza közjegyző iratai VII.192 – 1913 – 1732

13Úgy tűnik a névadás is meglehetősen korlátozott készletből zajlott a családban…

141941-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, mint gyógyszerész doktor. Az 1944-re erősen radikalizálódó közéletben származása miatt pellengérre állították. Akkoriban vette át ugyanis a kaposvári Mittelmann patika vezetését, azonban „jóakarói” kiderítették, hogy anyja zsidó származású volt és csak 1919-ben keresztelkedett ki. Ebben az időben már az is súlyos véteknek számított ha valakinek csak a felmenői között is találtak izraelitát, ezért támadások érték a korabeli lapokban. Lásd: Uj-Somogy, 1944. július 18. 5. oldal

15Dr. Wünscher Frigyes szerk.: Csonka-Magyarország sajtója, I. rész: Budapest, Budapest, 1927. 63. oldal

16Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1928. 732. oldal

17 Czeglédy Béla et al. (szerk.): Országos mezőgazdasági cimtár 5. – Tiszántúl. Kapsovár, 1937. 316. oldal

18Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. 360. oldal

19Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon. In.: Zounuk – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. Szolnok, 2007 161. o.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post