Vagy hívj fel

+36205168470

Bese Gerzson, a tiszaföldvári pénzhamisító

Kissé túlzás mai történetünk főszereplőjét tiszaföldvárinak aposztrofálni, hiszen Tiszasason látta meg a napvilágot, 1850-ben. Noha Bese úr nem volt feltétlenül a legmegnyerőbb külsejű figura (165 cm magas és bal szemére kissé kancsal), a gyakorlatban mégis karizmatikus vezetőnek bizonyult. Persze, ha egy bűnbanda vezetéséről van szó, akkor a fenti attribútumok nem feltétlenül jelentenek hátrányt. A személyleírás egyébként egy 1888-ban kelt vizsgálati jegyzőkönyvből származik, amely arra a szomorú igazságra is rávilágít, hogy a karizma nem mindig jár kéz a kézben a sikerességgel.
Bese Gerzson édesapja 1848-as nemzetőr volt, fia vas- és fűszerkereskedést nyitott Tiszaföldváron, azonban a könnyű pénzcsinálás szirénhangja már fiatalon hatalmába kerítette. A pénzcsinálást pedig ebben az esetben szó szerint kell érteni. 1880 nyarán, a börtönből frissen szabadult, tiszaföldvári születésű Hartyányi Mihállyal, valamint Nyíri Jánossal együtt (mindketten gyilkosságért ültek) pénzhamisító vállalkozásba kezdett. A szakmai know-how-t Nyíri hozta magával a váci fegyintézetből. Hartyányi leginkább közvetítő szerepet játszott, illetve bevettek még egy negyedik tagot, Farkas Lászlót is. Mivel papírpénz másolását nem tudták megoldani, ezüst egyforintosokat öntöttek. A gipszmintákat Bese földvári házában készítették, majd bádoglemezek, horgany, valamint némi valódi ezüst egybeolvasztásával 3 nap alatt 125 (más forrás szerint közel 300) “ezüstforintot” gyártottak le. A hamis pénzt szétosztották, azonban Farkas, feltehetően a lebukástól való félelmében, vagy valamilyen konfliktus következtében névtelen levélben feljelentette a csapatot, így hamar lebuktak. A tárgyalásán Bese ügyvédje hangsúlyozta védence büntetlen előéletét, aki így végül három évet kapott.

Az elkövetett bűn árnyéka azonban elkíséri az embert, főleg ha ettől az árnyéktól nem is akar különösebben szabadulni az illető. Bese és Hartyáni szabadulásuk után szinte azonnal újrakezdték a hamisítást. Új társakat szereztek, és ezúttal ólomból öntöttek pénzt. Pár hónapon belül azonban megint lebuktak, és ezúttal is három év következett Bese Gerzson számára a “melegedőn”.

Azt gondolhatnánk, hogy ebből már biztosan tanult, de nem így történt. A börtönévek azonban látszólag megviselték, mert hazatért szülőfalujába Tiszasasra, és lezüllött külsővel, az anyja szőlőjében lévő kunyhóban húzta meg magát. Egy különös egybeesés következtében ugyanebben az időszakban hamis ezüstforintosok kezdtek feltünedezni a környéken. A kirakóst a csendőröknek sem volt nehéz összerakniuk, így hamarosan újra a cella zárja kattant Bese Gerzson mögött. Ezúttal hat évet kapott. A Budapesti Hírlap cikke egy végső döfést is bevitt Bese szakmai önérzetének, ugyanis a hamisítványokat “meglehetősen gyarlónak” aposztrofálta.
Bese úr 1895-ben szabadult, és mivel későbbi életével már nem került be a lapokba, reménykedhetünk benne, hogy végleg szakított bűnözői életmódjával is a későbbiekben újra a tisztesség útjára lépett. Azért vannak kétségeim…

(Forrás: Arcanum. A Hon 1881. január 18. 2. oldal és Budapesti Hírlap 1888. szeptember 30. 7. oldal)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post