A Ludas Matyi 1956 nyarán közreadott karikatúrája a Tisza Cipőgyár bürokratikus leterheltségének állított emléket. A grafikához tartozó cikk nem csak a gyakori ellenőrzéseket, (tűz)rendészeti intézkedések részletes nyilvántartását nehezményezte, hanem az anyagbeszerzés kacskaringós útját is. A bőrt és egyéb anyagkellékeket ekkoriban a Bőrellátó Vállalattól kellett vásárolni, nem közvetlenül a készítőtől, vagy nagykereskedőtől. Ha viszont a Bőrellátó – teszem azt – csak gyenge minőségű csatokat tudott küldeni, azt muszáj volt felhasználni, mert nem vehették meg máshonnan. De pellengérre lettek állítva a MEFO-sok, vagyis Belkereskedelmi Minisztérium Minőség Ellenőrzési Főosztályának emberei is, akik 24 fővel teljesítettek a gyárban állandó minőségvizsgálati szolgálatot. Miközben erre az üzemnek is volt harminc saját embere. A martfűiek nem is kedvelték különösebben a külsősöket: a MEFO-sok szerintük csak azért keresték kényszeresen a cipők hibáit, hogy bizonyítsák, hogy egyáltalán szükség van a munkájukra.
A bürokrácia egyébként is a gyár nagy mumusa volt: 1963-ban a Hajdú Bihari Napló adta közre a Mire kíváncsi Martfű? Egy szörnyszülött a cipőgyárban szalagcímmel hosszú cikkét. A lap olvasóinak rémekre és borzongásra vágyó része nem nyert kielégülést: az írás mindössze egy személyes adatokba kényelmetlen mélységig belemenő munkavállalói kérdőív kitöltéséről lamentált.
(Forrás: Arcanum: Ludas Matyi 1956 július 5. 3. oldal és Hajdú Bihari Napló 1963. június 19. 3. oldal)
