Vagy hívj fel

+36205168470

A dobogó alsó fokán. Az RC Cola története Martfűn és a világban

Néha nem csak a természeti vagy épített környezet elemei, kivételes művészeti alkotások, hanem egészen hétköznapi tárgyak, tömegtermékek is válhatnak egy közösség, egy település identitásának építőköveivé. Martfű esetében könnyű megérteni ezt: a Tisza jellegzetes kanyarulata, a gyárkémények sziluettje mellett sokunknak a Tisza sportcipő, a köpcös suszter reklámfigura, vagy akár egy-egy sörös vagy étolajos palack is eszünkbe jut, ha a városra gondolunk. Azt hiszem a generációmnak (de legalábbis nekem biztosan) van egy másik, hasonló, Martfűhöz kötődő emléke: az RC Cola. Tulajdonképpen egyáltalán nem emlékszem az RC Cola ízére, gondolom olyan volt mint… nos mint a kólaízű cukros üditők általában. A logója viszont máig előttem van, már csak azért is mert annak idején tizessével kaptunk RC Colás matricákat, üvegcímkéket. Hogy kitől, miért és mire voltak jók? Fogalmam sincs, talán az amerikai cég marketing területén elkövetett botladozásainak voltak ezek is mementói, amelyről hamarosan bővebben is olvashatnak majd. Mindenesetre a „martfűi kóla” mint a gyerekkoromat és a rendszerváltást jellemző tárgy máig él az emlékeimben, ezért is határoztam el, hogy utánajárok a Royal Crown Cola történetének.

Az RC Colát gyártó, Royal Crown Company elődjét 1905-ben alapították az USA Georgia államában fekvő Columbus városában. Ugyanebből a városból indult két évtizeddel korábban John Stith Pemberton gyógyszerész és világraszóló „találmánya”, a Coca-Cola is. Pemberton receptje rövid időn belül példátlanul sikeres lett, a Coke az élelmiszerboltok egyik legkeresettebb termékévé vált. Ilyen üzlet volt a gyógyszerészként végzett Claud Hatcher élelmiszer kereskedése is. Hatcher annyi kólát adott el a vásárlóinak, hogy egy idő után szeretett volna ezért terjesztői kedvezményben részesülni. A Coca-Cola nem így gondolta, a legenda szerint ezért a sértett gyógyszerész bezárkózott a háza alagsorában kialakított boszorkánykonyhába és hónapok munkájával, füstölő-bugyborékoló kémcsöveiben (legalábbis így képzelem el!) megalkotta a saját üditőjét, a gyömbéres Royal Crownt.

Claud A. Hatcher

A cég következő termékével már a konkurencia területére lépett, a cseresznyés Chero-Coke ízesített, de valódi kóla volt. A Coca-Cola kereskedelmi áttörése rengeteg replikát szült a 20. század hajnalán, köztük olyan, ma már nehezen érthető vadhajtásokat is, mint a Klu Ko Kolo, amely a fajvédő, rasszista szervezet, a Ku-Klux-Klan tagjait megcélzó üdítőital volt. Ezeknek az italoknak a nagy része persze csapnivaló másolat volt, a Chero-Coke azonban rohamosan növelni tudta az eladásait, annyira, hogy ez már a piacvezetőnek is felkeltette a figyelmét. A Coca-Cola beperelte a Coke kifejezés használatáért Hatcheréket, akik hosszas jogi huzavona után 1923-ban kénytelenek voltak kivenni a névből a kóla szót és Chero néven forgalmazni a továbbiakban az üdítőt. A névváltozás hatására rövid időn belül lejtmenetre kerültek a cseresznyés ital eladásai, a céget pedig egy sikeresebb, gyümölcsös termékük után Nehi-re nevezte át a tulajdonos.

Az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság és Claud Hatcher 1933-ban bekövetkezett halála könnyen a Nehi végét is jelenthette volna, ám a cég irányítását átvevő H. R. Mott értékesítési igazgató rátermett üzletembernek bizonyult. Újra forgalomba hozta kólájukat, azonban ezúttal már a cseresznyés ízesítés nélkül és új, sokkal impozánsabban hangzó néven: megszületett a Royal Crown. A következő néhány évben a cég eladásai megtízszereződtek.

1944-ben a bíróság kimondta, hogy a Coca-Cola nem birtokolja a kóla kifejezést, így a Royal Crown újra használhatta azt a nevében, a boltok polcaira felkerültek az RC Cola feliratú üvegek. Illetve üvegek és dobozok, ugyanis az RC volt, ami a világon elsőként, 1954-ben fémdobozos kiszerelésben is árulni kezdte az italt. Nem ez volt azonban az egyetlen innovációjuk…

1952-ben egy williamsburgi szanatórium alapítója, Hyman Kirsch kifejlesztett intézményének cukorbeteg és szívproblémákkal élő betegei számára egy cukormentes üdítőt a No-Cal-t. A különleges ital felkeltette az RC figyelmét és titokban ők is diétás üdítő fejlesztésébe kezdtek. Ekkoriban ez teljesen új dolognak számított, sem a piacvezető Coca-Cola sem az örök második Pepsi nem készített még cukormentes változatot termékeikből.

1959-ben a cég a Nehi nevet Royal Crown Cola Company-re cserélte és röviddel később előálltak bombameglepetésükkel, a Diet Rite néven forgalomba hozott cukormentes kólával. A Rite ízesítéséhez ciklamátot használtak, akár csak a Kirsch a No-Cal üdítő esetében. A ciklamát a cukornál is jóval édesebb szer volt, amelyet 1937-ben, az Illinoisi Egyetemen fejlesztettek ki. A ciklamáttal sikerült a hagyományos kólához nagyon hasonló ízű, ám szinte kalóriamentes üdítőt készítenie a cégnek. A Diet Rite Cola 1962-ben került piacra és másfél éven belül az USA negyedik legkeresettebb üdítője lett, a Coca, a Pepsi és a hagyományos RC kóla mögött. A „nagyokat” ráadásul teljesen felkészületlenül érte a Diet Rite sikere és évekbe telt mire saját, (szintén ciklamáttal ízesített) cukormentes üdítőik a boltok polcaira kerültek. Az RC számára a 60-as évek eleje volt a csúcspont, ekkoriban az USA-ban forgalmazott üditők 10 százalékát az ő termékeik adták, amely bár nem tűnhet soknak, mégis óriási mérföldkő volt egy columbusi ház alagsorából indult magánvállalkozás számára.

A siker azonban talmi tündöklésnek bizonyult, az évtized derekán ugyanis komoly csapás érte a társaságot. 1964-ben megjelent egy tanulmány, amely azt állította, hogy a ciklamát használata bizonyos állatoknál rákos daganatot okozhat és felvetette a lehetőségét, hogy emberekre is káros lehet. A vásárlási kedv ekkor még nem csökkent jelentősen, ám mikor 1969-ben már arról jelentek meg anyagok, hogy ciklamáttal befecskendezett tojásokból deformált kiscsirkék születtek, és a kutatási eredmények a napilapokba és a tévéképernyőkre kerültek, a Diet Rite és a többi ciklamátos üdítő forgalma pillanatok alatt összeomlott. Végső csapásként az USA élelmiszer felügyelete (FDA) veszélyesnek nyilvánította a ciklamát használatát, ezzel gyakorlatilag betiltva annak alkalmazását emberi fogyasztásra szánt termékek esetében. Bizonyos vélekedések szerint a ciklamát „kiiktatásában” nagy szerepe volt a cukoriparnak, amely közel 600.000 dollárral finanszírozta az említett tanulmányok elkészültét. A Royal Crown vezetője szerint ahhoz, hogy olyan mennyiségű ciklamát jusson valaki szervezetébe, amely az állatok esetében betegséget okozott közel napi (!) 500 doboz kólát kellene meginni.1 Így vagy úgy a cukormentes slágertermék csődje a kólagyártók közül az RC-nek fájt a legjobban, és bár alternatív édesítőszerekkel, pl. szaharinnal próbálták pótolni, azok jellegzetes mellékíze miatt a vásárlók nem tértek vissza hozzájuk. Hozzá kell tegyük, az átalakuló fogyasztási szokások miatt, a Coca és a Pepsi – finomított receptúrával– azóta is egyre növekvő számban ad el cukormentes üdítőket.

Az 1970-es évek már komoly lejtmenet volt az RC számára, több, hibás üzleti döntéssel. A diverzifikáció jegyében felvásároltak például hét lakberendezési céget, illetve egy egész gyorsétterem láncot (Arby`s), amelyeket aztán rövid időn belül veszteségessé tettek. A cég marketingje is megragadt az 50-es években, ami akkor újítónak számított (rövid tévéspotok, újsághirdetések, utcai termékkóstolások), az a 80-as évekre, amikorra a Coca feljutott a világűrbe és a Pepsi is a szupersztár Michael Jacksonnal készített reklámokat, fájdalmasan elmaradottnak hatott.

1984-ben, a vállalati felvásárlásokra szakosodott üzletember Victor Posner megvette a céget. Posner miközben szabadidejében leginkább bíróságokra járt (87-ben adóelkerülés miatt ítélték el, később bennfentes kereskedés miatt nyomoztak utána), a Royal Crownt igyekezett eljuttatni új piacokra, olyanokra, ahol a két piacvezető is éppen csak hogy megvetette a lábát. Ilyenek voltak az éppen felbomlott szocialista blokk országai, köztük hazánk is.

Egészen meglepett az információ, hogy az RC Colát mindössze négy évig gyártották Martfűn, 1991 és 1995 között. 91 júliusában indult a termelése, ekkor nyilatkozott a Pesti Hírlapnak Dudás János, a martfűi sörgyár (Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár) akkori igazgatója az üzleti kapcsolat kezdeteiről:

Hosszú hónapokig tárgyaltunk a Coca Colával és a Pepsi Colával, de licenc-szerződést nem voltak hajlandók kötni, csak bérmunkát adtak volna, de mi bérmunkások nem akarunk lenni. Megkértük régi partnerünk, a bécsi Ottakringer Sörgyár tulajdonosait, hogy próbáljanak egy világcéggel összehozni minket, és februárban egy levélváltás után vettük fel a kapcsolatot az RC Colával, és rövid időn belül összehoztuk a szerződést. Ennek alapján Törökország, Hollandia és Anglia kivételével2 Európában bárhová eladhatjuk termékeinket.”3

A kólagyártást tehát rekord gyorsasággal, az első kapcsolatfelvétel után mindössze néhány hónappal beindították. A sörgyár 1991-re 50 ezer hektoliter üdítő gyártását irányozta elő, amelyet a rá következő évre 200 ezer hl-re pörgettek fel. Kezdetben 2,5 dl-es üveges, és 0,33 l-es dobozos kiszerelésben hozták forgalomba, előbbihez 9, utóbbihoz 36 Ft-os áron lehetett hozzájutni. 1992-ben a kóla cukor és koffeinmentes light változatát is gyártani kezdték. Az RC igyekezett megismertetni a nevet, reklámszerződéseket kötöttek, sporteseményeket szponzoráltak. Többek között a szolnoki vízilabda klub mecénásai lettek, a pólósok ebben az időben Vízügy-RC Cola néven versenyeztek. De feltűnt a logójuk Polonkai Zoltán „fejelőművész”4 mezén, strandröplabda bajnokságon, sőt karácsonyi gyermek szépségversenyen (!) is.

Az erős start ellenére 1993-ra mindössze 4,7 százalékkal tudta növelni a sörgyár az RC cola forgalmát, amelyet már akkor is „az árbevétel szempontjából kevésbé fontos”5 termékként jellemeztek. Ekkor már literes palackokban is forgalmazták az üdítőt, ám feltehetően a konkurencia jelenlétének megerősödése miatt 1995-ben, amikor a Royal Crown Company-vel kötött négyéves szerződés lejárt, nem hosszabbították meg az együttműködést. Közrejátszhatott a döntésben, hogy az év elején megszűnt a gyár korábbi, 100%-os adókedvezménye, és racionalizálni kellett a kiadásokat. „Profiltisztítás” így hangzott a diplomatikus kifejezés a kólagyártás kudarcára, és a marfűi üdítőgyártás efemeron története ezzel végéhez ért.

A Royal Crown Company számára sem volt sikerekben gazdag a 90-es évek. Nem csak a marketing területén maradtak le a Coca-val és a Pepsivel szemben, hanem hamarosan az amerikai boltok polcairól is kiszorultak. Ekkoriban terjedt el ugyanis a gyakorlat, hogy a gyártók forgalmazókkal kötött szerződései a nagyobb szupermarketekben a polchelyek biztosítását is magában foglalta, és a tőkeerősebb cégek gyakorlatilag bevásárolták termékeiket az üzletek vásárlók számára leginkább szem előtt lévő polcaira. 2000-ben a céget felvásárolta a Cadbury-Schweppes üditőgyártó, majd a gyógynövényes Dr. Pepper nevű üdítőről elnevezett leányvállalatukba a Dr. Pepper Snapple Group-ba (DPSG) olvasztották. A DPSG 2008-ban elvált a Cadbury-től, majd a Keurig Green Mountain céggel való fúziójukkal létrejött a Keurig Dr. Pepper vállalat amely jelenleg az RC Cola márka tulajdonosa.

Az RC Cola jócskán lemaradva a Coca-Cola-tól és a Pepsitől, de ma is jegyzett kólagyártó az Egyesült Államokban, termékeik elsősorban a déli tagállamokban népszerűek, ahol egyfajta konzervatív, „hagyományőrző” alternatívát jelentenek a divatos márkákkal szemben. Az USA-n kívüli gyártás központját néhány évvel ezelőtt a kanadai Ontarióba helyezték át. Az RC Cola napjainkban is kedvelt márka Thaiföldön, Észtországban vagy Izlandon. A Fülöp-szigeteken pedig máig az első számú kólagyártónak számítanak, amelyet 2020-ban a világ legeslegbizarabb tévéreklámjával tudatosítottak. Hiába, a marketing sosem volt az RC Cola erőssége.

*A cikkem megírásához számos internetes forrást használtam fel, amelyek közül a legfontosabb Jeff Wells: The tragic history of RC Cola című, Mental Floss-on megjelent, remek írása volt.

1A ciklamát veszélyessége máig vitatott, a világ sok táján használják, így az Európai Unióban is, más piacokon (USA, Japán) ma is tiltott a használata.

2Itt már voltak RC Colát előállító üzemek

3Pesti Hírlap 1991. július 23., 6. oldal

4A szolnoki születésű focista 1983-ban Diego Maradona rekordját döntötte meg a „minél többször pattogtatom a labdát a fejemen”, kétségtelenül nagy ügyességet igénylő kihívásban.

5Világgazdaság 1993. augusztus 4., 10. oldal

One thought on “A dobogó alsó fokán. Az RC Cola története Martfűn és a világban”

  1. 92-93 körül a martfűi Kyokushin Karate Clubot is támogatta az RC Cola. Az akkoriban megrendezett martfűi karate versenyen is plakátoltak, sőt a helyi versenyezők karate ruhájának hátára fel is szitázták a logot is. Még talán egy-két fotó van is erről.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post