Vagy hívj fel

+36205168470

Vitéz az eke szarvánál

Ennek a cikknek a címe nem saját kútfőből származik, Kiss József tanító 1930-as évek elején kiadott „A Jászkunok földje – Szülőföldismertetés a IV. osztály számára” c. olvasókönyvéből oroztam el. A könyv egyik olvasmánya egy tiszaföldvári szántóvetővel való találkozásról szól, akiről aztán hamar kiderül, hogy valójában sokszorosan kitüntetett, frontot megjárt katona és egyike annak a 24 személynek, akiket a Vitézi Szék felesküdtekor, 1921-ben, Horthy Miklós személyesen avatott vitézzé. A szántóvető neve Bagi Mátyás volt és nem az író képzeletének szülötte. Élete utolsó 20 évében itt élt településünkön, háborús érdemeiért jutalmul kapott vitézi telkén gazdálkodva, köztiszteletben álló személyként. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy neve azóta a földváriak többsége előtt feledésbe merült.

Mint az köztudott, 2014-ben volt 100 éve annak, hogy megkezdődött az emberiség történetének egyik legtragikusabb fejezete, az I. világháború. Az évforduló kapcsán számos, a harcokban részt vett tiszaföldváriról emlékeztünk meg a Tiszazugi Földrajzi Múzeum időszaki kiállításán és a tárlathoz készült, a Földvári Hírlap mellékleteként is megjelent vezetőfüzet lapjain egyaránt. Bagi Mátyás neve nem szerepelt közöttük, ő ugyanis a háború idején még békésszentandrási lakos volt. Ott is született 1887. január 12-én. 1907-ben vonult be, a világháború idején a 44. gyalogezred kötelékében harcolt a szerb, orosz, román, olasz, francia fronton.

A Szarvas és Vidéke c. lap már 1915. április 11-i számában arról tudósít, hogy „Bagi Mátyás őrmester arany vitézségi érmet kapott” – még egy éve sem zajlott a háború és Bagi Mátyás a korábban szerzett nagyezüst vitézségi érem mellé már a második jelentős hadi kitüntetését kapta meg. Később még két ezüst és egy bronz vitézségi éremmel, német szolgálati érdemkereszttel és Károly csapatkereszttel jutalmazták a harctéren való bátor helytállásáért. A háború után azonban egy még nagyobb megtiszteltetés várta. 1921. május 22-én, Budapesten, a Várban Horthy Miklós kormányzó 23 társával együtt vitézzé avatta.

Az eseményről így tudósított a Körösvidék lap korabeli száma: „Vasárnap reggel 9 órakor történelmi jelentőségű aktus folyt le a Zsigmond-kápolnában. Horthy Miklós kormányzó, a Magyar Vitézi Rend alapítója és főkapitánya vitézzé ütötte a Vitézi Szék tagjait, az első 24 adományos vitéz jelenlétében. Az eskümintát Gyarmath János tábori lelkész olvasta fel, majd a Kormányzó a vitézi díszkarddal a féltérdre ereszkedett vitézeket jobbválon megérintve, vitézzé ütötte őket… Az első 24 vitéz a következő telkeket kapta:… …Bagi Mátyás Tiszaföldváron 12 és fél hold szántót és 1183 öl házas belsőség felét”

A vitézi rendet Horthy 1920-ban alapította, a nemzet szolgálatában kiemelkedő tetteket végrehajtó személyeket, kezdetben elsősorban a Nagy Háborúban hadi érdemeket szerző katonákat avattak a tagjaivá. A vitézek földbirtokot, un. „vitézi telket” kaptak, valamint a nevükben használhatták a vitéz előtagot. A cím öröklődött is, a tagok legidősebb férfi leszármazottai is viselhették a titulust. 1944-ig Tiszaföldváron 21, az országban összesen mintegy 23.800 személyt ütöttek vitézzé, azonban a rendet a szocializmus időszakában megszüntették.

Bagi Mátyás májusi felavatását júliusban egy megyei ünnepség majd egy nagyszabású, országos beiktatási ceremónia követte 1921. augusztus 21-én. A tiszaföldvárra költöző vitéznek Kövér János földbirtokos is telket ajánlott fel, így Bagi Mátyás 26 kataszteri hold területen gazdálkodhatott. Hamar beilleszkedett a település életébe, a 30-as évek sajtójában jó néhány társadalmi eseményen feltűnik a neve. A helyi Frontharcos csoport alelnöki tisztjét is betöltötte. Már Tiszaföldváron született második fia Mihály. Idősebb fia ifj. Bagi Mátyás Győző a rend szabályainak megfelelően szintén felvehette a vitéz nevet. Két fián kívül lányával, Máriával és feleségével, Fekete Rózával élt a Szigeti tanya 9. szám alatt, ami ma az egyik tüzép telephelye.

1929-es filmhíradó részlet: Vitézi zászlószentelés és telekbeiktatás Szolnokon. Forrás: Filmhiradokonline.hu

Bagi Mátyás már nem élhette meg a II. világháború végét. 1941. december 24-én hunyt el a szolnoki honvéd csapatkórházban egy gyomorműtét után. A földvári temetőben helyezték örök nyugalomra, bár ez a kifejezés ebben az esetben talán nem igazán helytálló. Sírja ugyanis a legutóbbi, néhány éve készült temető felmérés adatai alapján nem található már a tiszaföldvári sírkertben. Elképzelhető, hogy a temető egy részének felszámolásakor került ki onnan, esetleg a felmérés nem lehetett pontos. Akárhogy is van, ez bármilyen hősnek méltatlan sors lenne.

Zárásként a cikk elején említett olvasmányt szeretném közölni, amelyben Bagi Mátyás „saját szavaival” vall haditetteiről, s bár a szöveg egy része bevallottan a megyei Vitézi Szék által küldött életrajz alapján íródott, azt hiszem, ez nem von le a különlegességéből:

Vitéz az eke szarvánál

A földvári határban, puha, barna földön, fehér felhők alatt egy ember szántogatott. Ekéje úgy rótta a földbe a barázdát, mint ahogy én e sorokat írom. Déli pihenőjében odamentem hozzá. Nagyon szeretek a szántóvetőkkel elbeszélgetni. Lovai abrakoltak. Ő maga pihent.

Engem a fényes eketestre ültetett és beszélgettünk.

Mennyi a birtoka? Jó-e a földje? Remél-e jó termést?

Birtokom – felelt a szántóvető – ez a 26 kataszteri hold itt körülöttem. A magyar nemzettől kaptam a nagy háború után.

Most még jobban érdekelt az ember. Megkérdeztem, mivel érdemelte ki a nemzettől ezt a szép ajándékot?

A pacsirta édes dalát zengte felettünk. Én a mesélő ember szavát hallgattam: „ A világháború engem a 44. magyar gyalogezrednél talált. Őrmester voltam ott. Amikor a háború kitört, tiszt uraink éppen szabadságon voltak. Magam indultam századommal a nagy útra. A századot útközben, a bécsi állomáson vette át tőlem a parancsnokom. Ezért az ezredes úr megdicsért. A francia harctérre irányítottak, de Bécsben a szerbiai front felé kanyarodott velünk a vonat. Szerbia határán Sabácot szörnyű küzdelemmel vettük be. A harcban a százados úr haslövést kapott. Én vittem a kötözőhelyre, onnét visszasietve, magam vezettem a századot ütközetbe. Győztünk! Bátorságomért törzsőrmesterré léptettek elő.

A sabáci ütközetben mellbelőttek a rácok, de ezt hamar kihevertem s novemberre új katonákkal az oroszok ellen küldtek, akik nagy erővel közeledtek a Kárpátokból a Nagy-Alföld felé. E harcokban minden magyar oroszlánná változott. A robogó vonattal egy szűk völgyben belerohantunk az orosz tömegbe. Gépfegyverünk a szeneskocsi tetején volt. Rettenetes pusztítást végzett. Az oroszok közül, aki életben maradt, hanyatt-homlok menekült. Szakaszommal ezeket két kilométerre üldöztem. Egy erdőben kelepcébe kerültem, ahonnét éjnekidején egyenként szökdöstünk ki. Én voltam az utolsó menekülő, ezért kaptam a nagyezüst vitézségi érmet.

Karácsony előtt egy orosz falut kellet elfoglalnunk. Előttünk a 70. gyalogezred volt. Az ezred emberei nem mentek előre. Én 40 emberemmel a hátuk megett szétszóródva fényes nappal előugrottam és folytonos hurrázással magunkkal ragadva a 70-eseket, megrohamoztuk a meglepett muszkákat. Árkaikat elfoglaltuk. A többi muszka egy hónapig hátrált. Ezért a haditettemért az arany vitézségi érmet kaptam jutalmul.

Karomon és vállamon megsebesültem ugyan, de ilyen kisebb baj miatt nem hagytam el küzdő társaimat.

Vilmos német császár is kezet szorított velem, amikor a fronton a vendégünk volt. Tőle kaptam a német hadiérmet.

A világháború végeztével, amikor Horthy Miklós Ő Főméltósága az első 24 hőst vitézzé avatta, én is köztük voltam. Halálmegvetéssel szolgáltam a fronton a hazát, ezért kaptam a nemzettől a vitézi telket.

Azt a kis tanyát, amely ide fehérlik, a föld áldásából már magam emeltem. Abban élek kis családommal. Olyan az a kis tanya nékünk, mint a fészek, amit dúló vihar után épít magának a madár.”

Így mondta el élete történetét a szántóvető magyar hős: vitéz Bagi Mátyás.

Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára munkatársának, Dr. Cseh Gézának szóbeli segítségét cikkem megírásához.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Post